„A látás látása azt jelenti, hogy az ember, művelt világpolgárként, önmagára is reflektál. De immár nem csak saját látását igyekszik látni” – írja Földényi F. László egyik esszéjében. Nádas Péterre többszörösen igaz lehet a Földényi-idézet, igazolásához elég a mostani fotókiállítás tüzetesebb vizsgálata.
Nádas Péterről talán kevesen tudják, hogy pályája elején fotóriporterként tevékenykedett. Február kilencedikén „…mit tesz a fény…” címmel nyílt az író elmúlt évtizedekben készült fotóiból kiállítás a Bukaresti Magyar Intézet és a Petőfi Irodalmi Múzeum együttműködésének köszönhetően a Bukaresti Balassi Intézet galériájában.
Negyvenhét fotográfia hét témakörbe összegyűjtve járja végig „a fény és az árnyék útjait”. A kiállításon szemügyre vehetünk képes tudósításokat, látlelet gyanánt a hatvanas évek Magyarországáról, illetve minimalista fotókat a kétezres évek után következő időszakból. Mozgalmas állóképbe rendezett szociofotók, portrék, természetképek, csendéletek alkotják a tárlatot, s rajtuk keresztül Nádas Péter érzékeny figyelme tárul fel a látogatók előtt. Egyik kép mellett sem mehetünk el szó nélkül, egyik kép sem hagy el bennünket, jön velünk, nagy valószínűséggel megőrzi a szem emlékezete.
Az esemény megnyitóján a résztvevők a Nádas Péter Temetés című műve alapján készült színdarabot nézhették meg egy sajátos előadáson. Ebben Corina Grigoras és Sabrina Laschevici román színművészek működtek közre, a darabot Kovács Zsuzsánna rendezte.
A fontos és jelentős kiállítás február 26-áig lesz látható. Aki arra jár, és korábban nem találkozott az anyaggal Budapesten, mindenképp látogasson el a Bukaresti Balassi Intézetbe, hogy betekintést nyerhessen Nádas Péter feketén-fehéren is színes, egyedülálló és magával ragadó képi világába.