A hazai portálok felkapták az Artportal igencsak egyoldalúra sikeredett beszámolóját arról, hogy a bécsi Collegium Hungaricum és az Esterházy Magánalapítvány Real Hungary című tárlatáról Molnár Mária igazgató kérésére eltávolították a Borsos Lőrinc művészpáros által a megnyitó előtt falra akasztott munkát. Ezen a See No Evil, Hear No Evil, Speak no Evil című képen a magyar zászló látható három változatban, és mindegyiken feketére festették a trikolór egy-egy sávját, így az az arab országok zászlóira emlékeztet.
A Borsos János és Lőrinc Lilla alkotta páros több más műve szerepel a kedden megnyílt tárlaton, de a falról lekerült munkájuk kapcsán ragaszkodtak ahhoz, hogy ők maguk vehessék le a képet, és mindezt fotókkal dokumentálják. Ez az eset nőtte ki magát cenzúrát kiáltó performansszá.
Molnár Mária, a bécsi Collegium Hungaricum főigazgatója kérdésünkre elmondta, hogy az első műtárgylistán ez a kép nem is szerepelt, a kiállítás szervezése közben derült ki, hogy a páros egy új munkát is hoz majd a tárlatra, de ennek csak a címét árulták el, fotót sem tudtak mellékelni, a művet Vitus Weh kurátor sem ismerte. Az előzetes egyeztetés értelmében hétfőig kellett volna megérkeznie, mert az igazgatónő a keddi hivatalos programja miatt hétfőn hagyta jóvá a kiállított anyagot. Ezzel szemben a művészek kedden érkeztek meg és az intézményvezető jóváhagyása nélkül kitették a munkájukat a falra.
– Pontosan tudták, hogy nem leszek itt. Az pedig magától értetődő, hogy kiállításmegnyitó előtt pár órával nem teszünk ki képet az intézményvezető jóváhagyása nélkül. A tárlatot az Esterházy Alapítvánnyal közösen, az alapítvány 30 év alatti díjazottjainak a műveiből állítottuk össze, és egyáltalán nem politikai, hanem művészeti és teoretikus indíttatású ez a kiállítás. Az a címe, hogy Real Hungary, és a magyarországi realista ábrázolásmódokról, realista hagyományokról szól. Tehát ez a műtárgy ennek a tárlatnak a szűkebb koncepciójába nem is illik bele – mondta el Molnár Mária. Úgy véli, hogy egy politikai akció közepébe csöppent a bécsi Magyar Intézet, és ez a világhálón megjelent fotókból is látszik.
Országzászlók motívumait felhasználó műalkotásokat és nagy hatású alkotókat számon tart a művészettörténet – az egyik legismertebb például az amerikai Jasper Johns –, tehát nem új keletű dolog a nemzeti jelképek ilyenfajta képzőművészeti továbbgondolása. De Molnár Mária szerint ez esetben a magyar zászlót politikai célokra akarták használni. – A magyar zászló torzításával üzenetet közvetíteni nem a művészi szabadság kérdésköre, hanem ízlésbeli dolog. Legalábbis egy magyar intézet falain belül ízléstelennek tartom. Fölvetődik a kérdés, hogy ebben a kontextusban művészetként akarták megjeleníteni vagy ez inkább politikai provokáció. Mert ha nem provokáció, akkor nem az utolsó pillanatban hozzák a művet, nem ilyen kontextusba teszik, nem arról szól az egész történet, hogy hogyan lehet ebből politikai tőkét kovácsolni.
A dolog végső kommunikációjából is világosan látható volt, hogy itt bizonyos politikai és marketingeszközök sokkal fontosabbak voltak, mint maga a tartalom – fejtette ki az igazgató.
Borsos Jánost, a művészpáros egyik tagját is megkérdeztük az esetről. – Egyszerűen csak praktikus okokból alakult így, hogy mi magunk és a nyitás napján tettük fel a képet a falra – mondta, és azt is megerősítette, hogy illusztrációt a kurátornak sem küldtek, csak elmondták, hogy mit fog ábrázolni a kép. A művész nehezményezte, hogy az igazgatónő nem is látta, mit vetet le a falról, csak utasításba adta, hogy távolítsák el. Mulasztásai ellenére Borsos János úgy véli, cenzúrázták.
– Mi vállaltan kritikai magatartást képviselünk, a művészi szabadságot hirdetjük, számunkra a zászló nem egy olyan jelkép, amellyel nem szabad játszani, számunkra fontos, hogy az ember mindig megkérdőjelezzen mindent, de nem rombolási szándékkal. Nem gondoltuk volna, hogy a sokadik zászlónk valahol kiveri a balhét. Nem így volt tervezve, így alakult. Minket cenzúráztak – állította. Mint mondta, csak azért nem vették le a többi kiállított munkájukat is a falról, mert hálásak az Esterházy Alapítványnak, és szívesen vesznek részt a projektjeikben.
– A személyes döntésünk, hogy szerettünk volna ezzel az egész absztrakt és realista kérdéskörrel így foglalkozni, direkt akartunk a közepébe lőni, hogy a realista kiállításban absztrakt munkát jelenítsünk meg. Realista hagyomány csupán annyi volt benne, hogy reális napi ügyekkel, ilyenfajta narrációkkal foglalkozik teljesen absztrakt formai kifejezéseken keresztül. Ez a kettősség érdekelt benne, ez olyan kritikai álláspont, amely nem politikai jellegű, hanem a kiállítás koncepciója irányában fogalmaztuk meg – magyarázta kérdésünkre. Mint mondta, mindez nem tervezett politikai akció volt.
– Az embernek sokszor célja a provokáció, főként, ha ilyen a művészi attitűdje, hogy provokatív, de ezt most tényleg nem terveztük. Sokszor terveztük, de nem jött össze. Amit az ember szeretne elérni az ilyen dolgokkal, hogy bizonyos emberek bizonyos pozíciókban emberarcot mutassanak, és lehessen velük beszélni bizonyos problémákról. Nem a reklám, nem a felhajtás, hanem ha már idealisztikus dolgokról beszélünk, a párbeszéd lenne a lényeg. A párbeszédnek sokféle formája van, ez most ki lett kényszerítve. De örülök, hogy megkavartuk kicsit az állóvizet – fejtette ki, amiből meglátszik, hogy mindez népszerűség-hajhászás szempontjából épp kapóra jött az alkotóknak, akiket nemzetközi megjelenéshez segített a bécsi Collegium Hungaricum és az Esterházy Magánalapítvány.
A Real Hungary kiállításról nem mondható el, hogy kizárná a kritikai élű műalkotásokat, több darabja is valamilyen módon reflektál a menekültválságra és más társadalompolitikai jelenségekre. Molnár Mária igazgató az ügy kapcsán hangsúlyozta, hogy a művészi szabadság tisztelet nélkül semmit nem ér.