A Modigliani című tárlaton bemutatott műveket 70 magán- és közgyűjtemény adta kölcsön a londoni múzeumnak. Frances Morris kurátor szerint az április 20-ig látható kiállítás lehetőséget ad a 20. század „történelmében eltűnt” egyik legnagyobb képzőművész újraértékelésére.
A kiállítás bemutatja, hogyan fejlődött Modigliani művészete az után, hogy 1906-ban megérkezett Párizsba, ahol többek között Paul Cézanne, Henri Toulouse-Lautrec, Pablo Picasso és Kees van Dongen inspirálták. A tárlat kitér arra is, hogy Modigliani csak a szobrászat révén találta meg saját, markáns festészeti stílusát. A képzőművészre jellemző hosszúkás, ovális arcok, a hattyúnyakak és a mandulaszemek hamarosan festményein is megjelentek.
A kiállításon a VR (virtuális valóság)-technológia is szerepet kap. Ennek révén a korai 20. századi Párizsba repítik vissza a látogatókat. Nancy Ireson kurátor szerint a virtuális valóság nem tereli el a figyelmet a művészetről, hanem éppen segít annak jobb megértésében. „A VR-technológia révén közelebb akarjuk érezni Párizst mint várost, a tárlat arról szól, hogy kapcsolatba kerüljünk egy bizonyos hellyel” – mondta.
A Tate Modern most először fog bevetni ilyen technológiát nagyszabású kiállításához. A közönség VR-headsetet viselve fedezheti fel a korai 20. századi Párizst egy külön erre a célra kialakított teremben.
A tárlat, amelyet a Nagy-Britanniában rendezett eddigi legátfogóbb Modigliani-kiállításként harangoztak be, tíz olyan aktfestményt is felvonultat, amely felháborodást váltott ki a maga idején. Modiglianinak egyetlen egyéni kiállítása volt életében: a francia műkereskedő, Berthe Weill párizsi galériájában rendezett 1917-es tárlaton ráadásul razziát tartottak a rendőrök szeméremsértés miatt. A galéria kirakatában lógó egyik akt ugyanis szemet szúrt a túloldalon lakó rendőrnek.
„Modigliani kortársait nem a pucérság sokkolta a művész aktfestményein – akkor már évszázadok óta festettek meztelen nőket -, ha nem az a tény, hogy ezeknek a nőknek bizony szeméremszőrzetük volt” – mondta Ireson, hozzátéve, hogy ez bizony „igencsak felkavarta a kedélyeket, és a festmények egy részét el kellett távolítani”.