2017. április 26., szerda, Ervin napja
Kultúra, Lugas
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/kultura/medvek-az-udvaron-1566655/

Medvék az udvaron

Ferenczi György a két évig tartó házibuliról, a herflisuliról és a befelé végtelen országról
Igazi zsivány, miközben kedves és szórakoztató. Ferenczi György a világ egyik legjobb szájharmonikása és a Rackajam együttes alapítója. Zenekara fúziós zenét játszik, koncertjeiken összeolvad a magyar kultúra és a rock and roll szeretete. Egymás után szólnak Petőfi és Gérecz Attila megzenésített versei, Chuck Berry és a Csíkhágó blues.

– A Rackák menni Amerika lemezükön hallható a Hajnali bossa című szám, melynek egyik sora így szól: „úgy szeretnék visszamenni túl a pesterzsébeti dombokon”. Gyakran eszébe jut, hogy honnan indult? Mit jelent az életében, hogy külvárosban, a XX. kerületben nőtt fel?

– Jimi Hendrix Red House című számához Hobo írta a szöveget. Én így éneklem, Deák Bill Gyula pedig a kőbányai dombokra szeretne visszamenni. Harmincnégy évig laktam Erzsébeten, oda születtem, ott szocializálódtam, remek suliba jártam, hibátlan volt az egész gyerekkorom. Jó helyen nőttünk fel. Nem valami gazdag környék, de én szeretem. A külvárosi értékrendet viszem magammal egész életemben. A zsiványbecsületet ott nagyon jól meg lehetett tanulni. Ahogy elnézem a kerületet, most is. Gyakran járok ki, figyelem a fiatalságot, nagyon kemények a srácok.

– Akkoriban westernrajongó volt.
– Apám úri szabója is Pesterzsébeten lakott, nála varrattam farmeranyagból egy westernkabátot. Iszonyú nehéz volt! „Charlesbronsonságom” teljes tudatában fölszálltam a 99-es buszra, ahol egy néni azonnal felmutatta nekem a bérletét. Mekkora égés! Leszálltam, és tíz évig nem vettem fel. Később kihipóztam, levágtam az ujját, és hippikabátként hordtam.

– Fiatalon milyen koncertekre jártak?
– Mindenfélére, még Hungáriára is! Aki azt mondja, hogy fiatalkorában nem szerette a Hungáriát, az hazudik. Azt még a punkok is szerették, hogy az „utcabálról jött a hír a szomszéd ház mögül”. A mai napig mozdul rá a láb. Azért mi is a Blahán öltöztünk át a vécében, aztán skera, hogy ne lássanak meg az aluljáróban a csöves haverjaink, akik később nagyon sokat jártak a blueskoncertjeinkre. Egyszer eltűntek a színpadról a harmonikáim. Gondolkoztam, ki lehetett. Lementem a Blahára, és szépen megkértem Ricsit és Rókát, hogy szóljanak az embernek, mindenképpen hozza vissza őket. Másnapra az összes hangszerem visszakerült. A zsiványbecsület, ugye? Szép idők voltak.

– Hány évesen kezdett el turnézni?
– Egy házibulin egy srác, Patyó észrevette, hogy bohóckodom a szájharmonikámmal. Tizenhét évesen, 1985-ben nem nagyon tudtam még játszani, ennek ellenére odajött hozzám, és azt mondta, hogy holnap három órakor próba van. Semmi helló, lenne kedved velünk muzsikálni… Nem, így kijelentő módban. A Dési Huber István Művelődési Házban olyan jól sikerült a próba, hogy már aznap este ugyanott játszottam a Kápa countryzenekarral egy nyugdíjasbulin. Azon a próbán fölkapott a hurrikán, és a mai napig nem tett le. Elképesztő időszak volt! Hosszú ideig 300-nál nem játszottam kevesebbet egy évben. Attól lettünk mi ilyen vadállatok. Egészségtelen is. Tizennégy évig nyomtuk általános szórakozással összekötve. Aki nem akarta ezt igazából csinálni, az kihullott. Sokszor én is olyan fáradt voltam, hogy a P. Box próbatermében aludtam.

Ott tanultam gitározni is Bencsik Samu gitárján, isten nyugosztalja! Abban az időben szinte az egyetlen olyan magyar zenekar, amely nem magyarországi, hanem nyugat-európai karriert futott be, a Rodeo volt. Nem vendéglátós banda, hanem koncertzenekar volt, négyszólamú vokállal, kegyetlen tempóban. Először 1988-ban hallottam őket, akkor azt mondtam magamban, hogy nekem ebben a zenekarban kell játszanom. Épp nem volt bandám, ott meg üresedés volt, és elhívtak, mert úgy emlékeztek, hogy hegedülök. De már két éve egyáltalán nem hegedültem. Amikor találkoztunk, megmondtam, hogy nem tudok játszani, viszont nagyon jól szájharmonikázom, és megtanultam a hegedűszólamokat. Hát, bolond vagyok, és nagyon be akartam kerülni! Mondták, hogy ez egyáltalán nem tisztességes, de adtak egy évet, hogy visszatanuljak hegedülni. Nyolc-tíz óra kőkeményen gyakorlással sikerült is, és azóta is játszom. A hegedű csodálatos hangszer.

– A Herfli Davidson hogyan alakult meg?
– Akik 1991-ben egy házibuli után talpon maradtak, azok lettek a tagjai. Kepes Robinál – isten nyugosztalja! – szerelmi bánat miatt két évig házibuli volt a Tolbuchin körúton. Akkoriban egy kiváló bandában, az S-Modellben muzsikáltam. Mára már teljesen ismeretlen, de abban a korszakban Pribil Gyuri bandája meghatározó, vadállat, rhythm and blues zenekar volt. Őt is isten nyugosztalja! Sok barátom meghalt az utóbbi időben. Közben Takáts Tamással is muzsikáltam a Dirty Blues Bandben. Csodálatos szakasz volt, de én a saját zenémet akartam játszani, amit csak úgy lehet, ha az ember bandát alapít.

Robinál a házibulin Gyenge Lajos, a dobos maradt talpon, de csak azért, mert egyáltalán nem iszik, tehát előnnyel indult. Robika megállt a lábán, ő lett a basszusgitáros. Reggel hárman kimentünk Pesterzsébetre, már nem voltunk szomjasak, és fölkeltettük Benkő Zsoltit. Mondtuk neki, öcsém, te vagy a gitáros, ő bólintott, hogy oké, és visszafeküdt. Egy évig csak próbáltunk napi tíz-tizenkét órát. Ott a próbateremben úgy megmozdult a cucc, hogy tudtuk, érdemes csinálni. Az volt a szerencsénk, hogy már akkor is nagyon szerettünk melózni. De egy idő után nekem elegem lett, és leváltam a bluesszakmáról. Tizennégy éve megalakult a Rackajam, és bizony az első nyolc-kilenc év lassan épülgetett. Évente két hónapot játszottunk júliusban és augusztusban. Előtte utána semmi. Tíz hónap helló, csak próba, csibészbulik, gerillakoncertek.

– Ebből hogy lehetett megélni?
– Sehogy. Ahhoz kellettek a fiatalok. Egy korombeli zenésznek nem lehet megmagyarázni, hogy figyelj, most nyolc évig nem lesz lé. A fiatalok még felelőtlenek, én is az voltam, és forradalmat csak velük lehet csinálni.

– A mai napig tanul hegedülni. Kiktől?
– Farkas Robi cigányprímástól, a népi prímások közül Szabó Attilától, aki a Csík-zenekarban játszik, és Hrúz Szabitól a Dűvő együttesből. Ők nemcsak kiváló muzsikusok, nagyon jó tanárok is. Mellette bőgőzöm is.

Forrás: Mirkó István


– Mára eljutott odáig, hogy amit tud, másoknak is átadja a neten.
– A herflisuli érdekes történet. A rendszerváltás után tanítottam fiatalokat, de csak technikát. Én is tanítás közben tanultam meg igazán játszani, mert sok mindent át kellett gondolni, fel kellett készülni az órára. Az ösztöndíj volt saját magamnak. Szájharmonikázni úgy tanultam meg, ahogy hegedülni tanítottak, a skála-etüd-darab szentháromságot építettem föl, és elképesztő mennyiségben játszottam. Magyarországon óriási, hogy klasszikus zenét ingyen lehet tanulni. Ez a világon csak nálunk van, sehol máshol. Amerikában egy óra ötven és száz dollár között mozog. Száz dollár harmincezer forint, itt meg egy fél év nyolcezer, és még hangszert is kap a gyerek! Ez kiváló dolog. Én hegedűsnek nem vagyok egy atomcsászár, de ha nem hegedültem volna, most nem harmonikáznék így.

– Miért ingyenes a szájharmonika-iskolája?
– Mert ez nem a gazdag gyerekek sportja. Azért nem akarok pénzt kérni, mert én másként gondolkozom a bluesharmonikáról, mint a barátaim. Ez sokaknál ki is veri a biztosítékot. Szabó Tamás és Pribojszky Matyi nagyon-nagyon jól muzsikálnak, nem véletlenül világszinten is elismert emberekről beszélgetünk. Komoly palik. Ők a tradicionális bluest játsszák, úgy, ahogy a feketék muzsikáltak az ötvenes években Chicagóban. Én is szeretem a bluest, de engem a saját kultúrám is ugyanolyan szinten rabul ejt. Elkezdtem a netre videókat felrakni a hangszerkezelésről, hogy segítsek azoknak a barátaimnak, akiket idő hiányában nem tudok tanítani. Miután az első három részt sokan megnézték, el kellett dönteni, hogy akarok-e ebből pénzt keresni, vagy sem.

Úgy döntöttem, nem kérek érte semmit, aki erre kattan rá, annak ne kelljen azonnal terméket vásárolnia, és bankkártyával utalnia, hogy bluest tudjon játszani. Van olyan rész, melyet már több mint tízezren megnéztek. Tuti, hogy nézik a harmonikások is, de nem baj, nézzék is!

– A lányai milyen hangszeren tanulnak?
– A nagyobbik zongorázik, a kicsi hegedül, és mind a ketten kiválóan énekelnek.

– Szokott velük játszani?
– Egyetlen közös koncertünk volt, Győrben, a református templomban, de úgy, hogy előtte a Racka Amerikában volt, és csak egyszer tudtunk próbálni. Mondtam a csajoknak, hogy rakják össze a műsort, az lesz, amit akarnak. Leosztották egymás közt a szerepeket, és hibátlan szöveg- és szólamtudással játszottak. A két lány szólistaként beállt egy hivatásos banda elé nulla zenekari rutinnal. Gyönyörűek voltak, remekül muzsikáltak, profin viselkedtek.

– Mekkora volt a mája?
– Húú, nagyon nagy. Én tudom, hogy tehetségesek, de közönség előtt fellépni, az nem játék. Nem is a koncerten hatódtam meg, hanem két nap múlva hazafelé a buszban!

– Fejbe vágta, amikor felnőttként újra találkozott Petőfi verseivel?
– Igen, de miután elkészült a Petőfi-lemez, megállítottuk a tendenciát, és nem lett belőle Petőfi-bögre, -baseballsapka, -kitűző. Petőfi és a forradalom nem termék, pont ez a lényeg. Azért, mert elmúlt a balhé, nem kell üzletet csinálni belőle.

– Van olyan sor, amelyet mindig szívesen énekel, amelytől jó érzése lesz?
– Sok ilyen van. Például Gérecz Attila versei mind ilyenek. Vele és Petőfivel az a veszélyes, hogy senki sem lehet olyan hiteles, mint ők. Közülünk senki sem halt meg fegyverrel a kezében a magyar szabadságért, ők viszont igen. Nagyon kell vigyázni, hogy mely mondatokat idézgeti tőlük az ember, mert könnyen bohóccá válhat.

– Miért tölt el minden évben két hetet Bálványoson?
– Bálványos a menedék. Jó hely, ott lenni a legnagyobb királyság, szigorúan egyedül megyek oda. Az első két-három éjszaka mindig macerás. Még nekem is félelmetes, aki régóta járok fel, ott olyan súlya van a csendnek, hogy letöri a vállam. Délután egykor kelek, lazán elmegy a nap nihilben, majd amikor kezd sötétedni, akkor lefőzök egy kávét, és kiülök az erkélyre. Hat óra felé jön a menetrend szerinti első medvejárat. Körülnéznek az udvaron, továbbmennek, aztán éjfélkor és hajnali négykor is visszajönnek. Sokat dolgozunk, rám fér a pihenés fönn a hegyen. Két év alatt öt lemezt vettünk fel, hármat Amerikában, kettőt meg itthon. Egyet én küldtem el Bálványosról mobiltelefonnal. Akkor azt hitték, ufó vagyok!

Az első beszélgetés alkalmával a hangmérnök megkérdezte, hány példányban jelenik meg a lemez. Mondtam, három- és ötszáz között. Háromszázezer? – kérdezte. Számára feldolgozhatatlan volt, hogy valaki miért költ el ennyi pénzt szemmel alig látható példányszámra. Nem is egyszerű rá válaszolni. Fontos kimenni, és a legjobbaktól tanulni, de utána haza kell jönni, és itthon létrehozni világszínvonalú produkciókat. Felejtsük el a kis Magyarország, a kicsik vagyunk műsort, mert csak nagy Magyarország van! Nézzük már meg, hogy hány magyarlakta település létezik! Harminckét éve turnézom, és minden évben eljutok hat-nyolc helyre, ahol még nem voltam. Ez az ország befelé végtelen!

– Sokszor hallotta azt a mondatot, hogy én még ilyen zenével nem találkoztam?
– Minden koncerten hallom! Olyan fura zenét játszunk, de komolyan, nagyon ki tudja verni a biztosítékot, viszont én imádom. Inkább a régi bluesisták mondogatják, hogy te már nem az vagy, aki voltál. Bizony nem!

 

Kiemelt

Tízparancsolat az áruházakban

Újabb és újabb megmondóemberek tűnnek fel, hogy keresztény elkötelezettségüket hangoztatva fejezzék ki csalódottságukat a kormányban és főként Orbán Viktor miniszterelnökben.

Poszt-trauma

Így kell Soros György lelkét simogatni

Ahogy a 444-nél a független, szabad újságírást értelmezik

Konrád György, az elfelejtett Jobbik-lobbista

A hasonló a hasonlónak – népi változatban: simlis a simlisnek – örül.

Így fonják át Soros polipjának csápjai a ballib médiát 1.

Az elmúlt hetek megmozdulásai­nak az ellenzéki pártok csupán szemlélői, nem alakítói voltak, szerepüket gyakorlatilag átvette a balliberális sajtó.

Ignatieff brüsszeli sírása 3 pontban

Nézzük a puszta tényeket.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!