Körbejárjuk a templomot, amelyet 1948-ban XII. Piusz pápa Basilica Minor rangra emelt. Benyitunk. Gyönyörű színek, a bizánci egyház minden pompája. Művészi alkotások, amelyeket látni kell, mert szavakkal nehéz leírni. A híres kép pedig több mint háromszáz éve tölti be hivatását, „hogy a búcsúkra érkező megfáradt, fájdalommal megterhelt, szívükben sok szomorúságot hordozó embereket megvigasztalja”. A kegykép másik hivatása, hogy a hitre vigyázzon – hallom a kísérőmtől. Kevés ilyen kép van az országban, amelyet ennyien megtekintenek. Aki ide eljön, az többnyire hisz a csodákban. Nem véletlen, hogy a képet annyi ékesség veszi körül. No meg szúette mankók, görbe botok, hátrahagyott emléktárgyak – a gyógyítás megannyi beszédes bizonyítéka. És sok-sok hálaadó táblácska.
Keresztet vetünk a kegykép előtt. Hívjuk most segítségül a hajdani parókus, püspöki helynök, Bacsóka Pál leírását, mi is történt itt pontosan az Úr 1696. évében. „1696. november 4-én, miközben a kis fatemplomban Papp Dániel lelkész a Szent Liturgiát végezte, Eőry Mihály pócsi földműves arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázon elhelyezett Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlevőket. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 9-ig. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kelyhekben a víz megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak.”
Csoda? A hitetlenek tehetnek a szó után kérdőjelet is, ám illik tudni, hogy az egyházak sem nyilvánítanak bármit csodának. Több vizsgálatot is végeztek akkor 300 ember jelenlétében, és az egri püspök is vizsgálatot rendelt el, amelynek jegyzőkönyvei „36 katolikus és protestáns tanú egyértelmű vallomását tartalmazzák a könnyezés hitelességéről”. Ezután jelentették ki, hogy Pócs görög katolikus temploma Mária csodás könnyezésének színhelye volt. Mindez még a régi, fából készült templomban történt, annak az ikonja könnyezett.
Az esemény híre gyorsan elterjedt, és Bécsbe is eljutott. I. Lipót osztrák császár és magyar király pedig úgy vélte, hogy a kegyképnek Bécsben lesz a legjobb helye, a birodalom dicsőségére. Az ikont aztán 1697. március 1-jén 150 lovas katona sortüze mellett levették az ikonosztázról, és Bécsbe vitték. Galád tett volt ez a magyarok ellen – annyi biztos. A birodalom ettől is megfosztotta az országot, mint más dolgoktól, leletektől, kincsektől, értékektől is. A pócsiak szerették volna megakadályozni a kép elvitelét, de semmit sem tehettek. Később II. Rákóczi Ferenc is szóvá tette az ügyet – eredménytelenül. Igaz, a pócsi könnyező kép méltó helyre került, hiszen a bécsi Stephansdom márványbaldachinja alatt őrzik, ám inkább Máriapócson lenne a helye.
A könnyező Mária-képről számtalan másolat készült, közülük egy került vissza Pócsra. Lassan felépült a kéttornyú, barokk stílusú, Szent Mihály tiszteletére szentelt templom is. Belül a XVIII. századi barokk részleteket tartalmazó ikonosztáz és a könnyező Mária-kép is látható. A Kassáról Pócsra került másolat egyébként kétszer is könnyezett. Először 1715. augusztus 1-jén, 2-án és 5-én, amit sok százan láttak. Ma is a kép előtt fohászkodhatunk, talán gyakorta eredményesen. Erről vallanak a már említett hálaadó táblácskák. De nem csupán a csodák, a fohászok beteljesülése miatt járnak oly sokan a búcsúra. Szabó Tamás nyíregyházi görögkatolikus parókus például már huszadszor zarándokolt Pócsra. Mindig gyalog tette meg az utat. Mint elmondta: „Pócsra hazajárunk, hogy válaszokat, megoldást, vigasztalást, önbecsülést kapjunk, és önmagunkra találjunk”.
Máriapócs neve pedig egyre ékesebben szól. Jó néhány éve Európa legrangosabb Mária-búcsújáró helyei közé sorolták, Fatima, Lourdes, Czestochowa, Loretta mellé. Ez persze kötelezettségekkel is jár, de az utolsó évtizedekben hatalmas fejlődésnek indult a kisváros. És egy jeles dátum: a magyar püspöki kar 2005. december 1-jén nemzeti kegyhellyé nyilvánította Máriapócsot.
A határon túlról is egyre többen keresik fel. A templom irodájában Gorcsa György, aki öt éve kántorként tevékenykedik, tájékoztat arról, hogy a kisebb búcsúk idején általában 4-5 ezren, a nagyobb búcsúk alkalmával pedig 10-15 ezren látogatnak el ide. Szeptember 5-én a kegykép hazahozatalának emléknapja lesz, amikor előveszik a csodálatos könnyeket őrző kendőt, szeptember 10–11-én Kisboldogasszony-napi búcsút tartanak, majd várják a szlovákiai görögkatolikusok zarándoklatát, azután többek között a katolikus cigány közösségek, majd a romániai görögkatolikus esperesi kerület búcsúja következik. A kegytemplom bármikor kora reggeltől késő estig szabadon látogatható, előzetes bejelentkezés esetén vezetést biztosítanak.