„Csak részben működünk kőszínházként, kiutazó színház is vagyunk, az egész országot lefedjük. A keleti végektől egészen Pozsonyig játszunk, illetve Magyarországon, és most már kitekintgetünk messzebbre is; Olaszországba, Svédországba, Dániába van meghívásunk” – kezdi az intézmény ismertetését Szpisák Gyula vezető menedzser.
Itt, Kassán hét bérletük van, ez nem csak helyből, hanem a vonzáskörzetből is jelent nézőket. Az országban csak két magyar színház működik, a Thália Színház és a Komáromi Jókai Színház, és nem könnyű feladat kiszolgálni a sokféle igényt.
Ezért repertoárjuk meglehetősen változatos, vannak előadásaik, amelyek könnyedebbek, ezek jobban eladhatók, viszont az igényesebb nézőknek is meg kell felelniük, olyan darabokat is kell mutatniuk, amelyek egy fesztiválon, egy szakmai megmérettetésen is megállják a helyüket.
A színháznak nincsenek külön tagozatai, így játszaniuk kell zenés darabot, komédiát, drámát ugyanazzal a tizenhét tagú társulattal. (A kiszolgáló-, illetve háttérszemélyzettel együtt több mint ötvenen dolgoznak a színházban.) Alkalmanként befogadó színházként is működnek, az egri Gárdonyi Géza Színházzal, Budapestről a József Attila Színházzal és a Nemzeti Színházzal tartják a kapcsolatot, eljárnak egymáshoz.
„Állandó problémákkal küzdünk, de a régi időkhöz képest egy nagy előrelépést lehet látni a színház életében és a gazdasági hátterében is, bár még mindig sokat kell »tekerni«. Megyei fenntartású intézmény vagyunk, a fenntartó a költségeinknek 65-70 százalékát adja ide, a többit ki kell termelnünk. Pályázatok útján, az előadások bevételeiből, a bérleteladásokból próbáljuk kihozni, és most már akár nyereségesek is lehetünk” – tájékoztat a menedzser.
A színház adminisztratív részlege a szomszéd utcában, Márai Sándor szülőházában működik, itt található a száz néző befogadására alkalmas Márai Stúdió is. A „nagyszínházban” idén négy bemutató van, és a stúdiószínpadon is terveznek két kamaradarabot előadni.
Az egyik Mezei Mária és Márai Sándor szerelmét dolgozza fel Szigethy Gábor Mezei, Márai szerelem című könyve nyomán, a másik Gazdag József Egy futballfüggő naplójából című kötetének színpadi adaptációja lesz.
Nemrég volt a Liliomfi bemutatója, utána azonnal elkezdődtek a finn drámaíró Mika Myllyaho tragikomédiájának, a Káosznak a próbái, valamint a Mezei, Márai szereleméi is.
Szilveszterkor a Páratlan párost fogják játszani, ezzel mentek volna december 19-én a József Attila Színházba is, de mivel abban is játszott a nemrég elhunyt Benkő Géza, így a Liliomfival fognak fellépni Budapesten. A háromfelvonásos vígjáték, ami Szigligeti Ede mesterien felépített, kortalan remekművének egy zenés feldolgozása, eddig tetszett a közönségnek, rövid idő alatt azok is ráhangolódtak, akik a hagyományos darabot várták.
Tavalyi bemutató lett volna, de technikai okokból átcsúszott erre az évadra Lackfi János Milyenek a magyarok? című zenés útikalauza.
Szpisák Gyula optimista, úgy érzi, jó úton haladnak. Évről évre több bérletesük van, idén már most látszik, hogy a tavalyihoz képest sokkal több előadást adtak el külső helyekre is, és remélik, hogy Magyarországon is egyre többször fognak fellépni. Az utazással vannak a legnagyobb gondjaik, mert a járműveik elavultak.
A megyének nem érdeke, hogy a megyén kívül is játszanak, új buszt nem vettek, a lízingelést nem hagyták jóvá. „Szlovákiában vagyunk, szlovák intézményként működünk, de Magyarország segítsége nélkül nem tudnánk fennmaradni” – avat be Szpisák Gyula a gondokba is.
Mintegy hétezer magyar él a Kassán, közülük talán kétezer jár el a Thália Színház előadásaira. Tapasztalat, hogy a vegyes házasságokban a magyarok húzzák a rövidebbet, a tháliások viszont azok felé is nyitni kívánnak, akik azért nem jönnek el, mert a férjük vagy a feleségük nem ért magyarul. Minden darabjukat feliratozzák szlovákul, illetve fülhallgatók segítségével biztosítanak tolmácsolást.
Előfordul, hogy mind a harminc fülhallgatójuk ki van adva. Ez nagy teher is, hiszen le kell fordítani a szöveget az összes bemutatóhoz, kell egy ember, aki előadás közben a slide-okat váltogatja; neki és a lányoknak is, akik a fülhallgatóba mondják a szöveget, nagyon oda kell figyelniük, hogy szinkronban maradjanak azzal, ami a színpadon történik.
„Nem vagyunk kultúrház, de elég sokszor adunk helyet rendezvényeknek ünnepek vagy évfordulók alkalmával. Büszkék vagyunk arra, hogy tavaly az ’56-os emlékév részeként Szabadság gála címmel szerveztünk előadást, amelyen a világháború óta először léptek fel Kassán a Magyar Állami Operaház művészei. Jövőre pedig, március 15-én Petőfi-estet tervezünk, erre Ferenczy Györgyöt és a rackákat invitáltuk meg” – avat be Szpisák Gyula a tervekbe.
Advent kapcsán pedig táncelőadásokat, táncházat, gyerekfoglalkozásokat tartottak, és most már negyedik éve bekapcsolódtak a nemzetközi betlehemes találkozóba is.
A színház alagsorában található mini múzeumba kiállításokat fogadnak be. December 19-ig a budapesti BP-Art Kulturális Egyesület Szent László emlékezete című képzőművészeti tárlata tekinthető meg, amelyen az egyesület tagjain kívül Szabó Ottó kassai festőművész is szerepel.
A teátrum jövőre ötvenéves lesz. „Olyan előadásokat szeretnénk, amelyekkel fel tudjuk pezsdíteni az életet, illetve egy nagyobb ünnepséget is tervezünk, de ennek a részletei még nem nyilvánosak. Szeretnénk meghívni azokat a ma még élő színészeket és rendezőket, akik valaha itt a Thália Színház életében előfordultak és nyomot hagytak” – tudtuk meg Szpisák Gyulától.