Nyílik a bicska a nagy, fehér, keresztény zsebemben, vagy inkább eszemben – hogy egyik képzavaromat a másikba öltsem. Ha eddig még nem vették volna észre, Amerikában teljesen más gondokkal küzdenek, mint mi itt Európában. Legújabb hír, hogy a Harvardon változtatni fognak a tananyagon, mert abban felülreprezentáltak a fehér írók – kevés a fekete (színesbőrű, afro-amerikai, kinek mi tetszik) és a női szerző – írja a Daily Wire.
A Harvard angol tanszékének vezetője, James Simpson szerint a hallgatók innentől kezdve olyan írók munkáit fogják megismerni, akiket a történelem során háttérbe szorított a „rasszizmus, patriarchátus, és heteronormativitás.”
A kezdeményezés egy hallgatótól származik, aki nehezményezte, hogy kevés a fekete és a női író az angol szak olvasmányai között. Félreértés ne essék, nem őt hibáztatom azért, mert egy hiper píszí egyetem belékapaszkodva fogja tűzzel-vassal átalakítani a tananyagot, hogy abban több legyen a fekete és női alkotó, mint a fehér férfi (aki annyira ősellenség lett mostanában, szegény, hogy még fehér férfiak is utálják A „fehér férfit”). Ő lehet, hogy csak jót akart, de most miatta egy teljes egyetemi tananyag esik át a ló másik oldalára (csak nehogy lipicai legyen, mert akkor vele is baj van).
A fehér férfi írók mindenhol felülreprezentáltak a világon, ahol a fehér emberek alkotják (vagy alkották mostanáig) a többséget. Ennek számtalan oka van, de most nem szeretnék mély irodalomszociológiai elemzésbe bocsátkozni.
A cél ez esetben teljesen világos, 2020-ra az egyetemi irodalmi tananyagban nagyobb legyen a fekete és a női alkotók aránya, mint a fehér férfiaké.
A harvardi döntéssel kapcsolatban több kérdés is felmerült bennem:
Ha oly kitűnő írók, csillogó tehetségek maradtak ki a tananyagból csupán azért mert feketék, vagy nők, hol volt eddig a tanári kar, amely a tananyagot állítja össze? Felteszem feketék és nők is tanítanak a Harvard angol szakán, ők miért nem kardoskodtak?
Vagy csak kibővítik a tananyagot és bevezetik az irodalomban is a női- és fekete-kvótát? Ha tanítasz két fehér férfi alkotót, tanítanod kell egy feketét és egy nőt is?
Hova vezet ez?
– vagy óriási irodalmi felfedezések lesznek és egyre-másra kerülnek elő a padlások mélyéről, könyvtárakból az eddig (talán nem véletlenül) elfeledett „gyöngyszemek”
– vagy megszaporodnak a női nevű és „feketés” nevű alkotók, akik kerülni fogják a nyilvánosságot és a kamerák kereszttüzét
Apropó, mi lesz a fekete női írókkal? (Uramisten, adom itt az ötleteket…)