A ma 170 éve született Kresz Gézáról természetesen hallottam és tudtam, a mentőszolgálat megszervezéséről olvastam, a róla elnevezett utcát is ismerem, tanítottam benne angolt, illetve ott van a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ügyfélszolgálata – de hogy korcsolyázóegyletet is szervezett, ez nem volt meg, bevallom. Pillanatnyi meghökkenés után aztán tetszeni is kezdett ez a két főnév egy mondatban (olyan… vagány lett), hiszen a XIX. század végi „nagy megszervezések” remek dolgok, a mai napig érezhető a hatásuk, és nem győzhetünk elég hálásak lenni, amiért megcsinálták – nekünk is – őket.
Karl Kress sebész fia, Géza – aki már Kresznek írta a nevét – 1846-ban született, és 1870-ben szerzett diplomát a pesti egyetemen. Sebészeti képzés céljából Bécsbe ment, majd miután visszatért a fővárosba, az V. kerület tiszti főorvosa lett. Miközben meg kellett oldania a munkája során eléje kerülő problémákat, rádöbbent, hogy mentésügyi szempontból mennyire elmaradott az ország: életmentéssel akkoriban ugyanis csupán a rendőrség és a tűzoltóság foglalkozott, de nem létezett például elsősegélynyújtás. 1881-ben – a londoni szervezet mintájára – Bécsben megalakult az Önkéntes Mentőegyesület; ezt szerette volna Kresz Géza megvalósítani a magyar viszonyok között is. A szervezési előkészületek mellett gyakorlati könyveket is írt: „Első segély rögtöni baleseteknél az orvos megérkezéséig”, vagy: „A mentés és elsősegély szervezése a fővárosban”.
1887-ben végül az ő kezdeményezésére megalakult Budapesten a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület, illetve megnyílt annak első állomása. A felszerelést a bécsi szervezet ajándékozta, első igazgatója maga Kresz Géza volt. 1892-ben, a budapesti kolerajárvány felszámolásában nagy szerepe volt a mentőegyletnek, és még ugyanebben az évben – pesti mintára – Kolozsvárott megalakult a második Mentőegyesület. (Érdekes adalékot találtam az interneten kutakodva: 1894-ben, Kossuth Lajos temetése alkalmával 576 beteget szállítottak kórházba, a millenniumi kiállításon pedig már több ezer segélynyújtást végeztek.)
1899-ben elhatározták az országos mentőszervezet hálózatának kiépítését. Kresz Géza személyes példájával is arra bátorította az orvosokat (közöttük például Korányi Sándort is), hogy vegyenek részt a mentési munkálatokban. Fiatalon, 55 éves korában hunyt el, de négy hónappal a halála előtt, munkája elismerése jeléül nemesi címet kapott (és vele a szemlőhegyi előnevet).
És akkor az orvoslás mellett még arra is volt ideje, ereje és energiája, hogy 1869-ben kezdeményezze a Pesti Korcsolyázó Egylet megalakulását, amelynek feladata az akkor Magyarországon még ismeretlen korcsolyasport népszerűsítése volt. Ez azonban már egy másik történet – annyi viszont bizonyos, hogy Kresz Géza áldozatos munkássága megkerülhetetlen része az ország múltjának és jelenének is.