Véletlenül sem akarunk még egyet rúgni a döglött oroszlánba, de a tanárként diákjait szexuálisan molesztáló Sipos Pál esetének több évtizedes elhallgatása után a PanoDráma előadása mondhatni kötelező. A kiszolgáltatottságról szól, a tabukról és a hatalommal való maximális visszaélésről, amely szinte semmit nem változott az elmúlt évtizedekben. Hogy miért hallgattak huszonöt évig gimnáziumi tanítványai, és mi volt az oka, amiért ennyi év után elmesélték a köztiszteletnek örvendő tanáruk, Sipos Pál egykori szexuális molesztálásait egy újságírónak?
A PanoDráma dokumentumszínház előadása szerint a tabuk és a rossz kommunikáció vezetett oda, hogy csak ennyi idő múlva derült fény a magyartanár tetteire, aki abúzust követett el diákjai ellen. A társadalmi problémákra érzékeny színház igen gyorsan reagált a sajtóhírre, a cikk megjelenése után fél évvel színpadra vitte Sipos Pál esetét, fiktív történetbe ágyazva, a tőlük megszokott alkotói módszerrel, Pass Andrea író, rendező megfogalmazásában. A Hátsó Kapu színpadán korábban bemutatott előadás most az Átrium falai közé került, jóval nagyobb térbe. Itt amolyan arénát építettek fel az alkotók, az így kialakított színház száz nézőt fogad be, akik a színpadon foglalhatnak helyet, hogy testközelből figyeljék a darabot. Az előadás érdekessége, hogy a diákszínészek profikkal játszanak együtt, a helyszínváltozáson túl újdonság, hogy Hámori Gabriella is szerepet kapott a Más nem történt című előadásban.
De ki is Sipos Pál, és mivel „vádolják” őt volt tanítványai?
Gyermekkori ismerőse elbeszélései szerint egészen fiatal korától kitűnt kortársai közül feltűnő intelligenciájával, nagyon népszerű volt, ötleteivel, újításaival a társaság központja, csapatvezér volt. Az egyetem elvégzése után tanári állást kapott egy gimnáziumban, munkájával a legkitűnőbbek egyike lett. Talán ezért sem értették sokan, miért vált meg hivatásától, hogy a televíziózást válassza. Egyik legismertebb műsora a Repeta volt, remek ismeretterjesztő program középiskolásoknak, később aligha készítettek hasonlóan szellemeset a köztelevízió berkeiben. A leépítések és a televízió átalakítása során elveszítette az állását, és ezen a ponton a neve elhallgatását kérő informátor is elveszítette a fonalat Sipos további pályafutását illetően.
2014 nyarán volt kollégái megdöbbenésére egy újságíró kiásta a huszonöt évvel ezelőtti eseteit: a diákokkal szembeni abúzusokat, amelyekről egyesek tudtak a televízióban is, de nem merte megpiszkálni senki, mert ki tudja, mennyi az igazság a szóbeszédből. De a köztévé folyosópletykái baseballsapkás, helyes huszonéves srácokról is szóltak, akiket rendszeresen fogadott az irodájában.
Az ominózus cikk csak S. tanár úrként említette, de az írás megjelenése napján futótűzként terjedt a volt kollégák között, hogy „Olvastátok a Sipos-cikket?”. Nem volt kérdés tehát, hogy róla van szó, s egy-két nap elteltével a nevét is megírták.
Miként azt a szóban forgó darabról nagyon találóan fogalmazza meg egy korábbi cikk, Sipos nem „csupán” abúzust követett el, hanem maximálisan visszaélt hatalmával mind tanárként, mind televíziósként. A fentebb említettek egyértelműen rámutatnak, hogy tévés kollégái szemében érinthetetlen figura volt, tartottak tőle. Mint a cikk fogalmaz, ez az ember hazugságban élt sok-sok éven át, saját játékszabályai szerint mozgatva a körülötte lévőket. Megdöbbentő, hogy ennyi év után a névtelen elszenvedők is óvatosan fogalmaznak a két évvel ezelőtti tényfeltáró cikkben, mintha el is árulnák meg nem is a tanár urat, „más nem történt” megjegyzésekkel finomítva a vérlázító eseteket.
De tekintsünk el Sipos esetétől: az előadás kapcsán készített diákfelmérésből az derült ki, hogy nagyon sok ilyen visszaélés történik az iskola falai között, amelyekről ma is szinte tilos beszélni. S noha a kiskorúakat ért molesztálás a legsúlyosabb, ne legyenek illúzióink afelől, hogy hasonlót hatalmi helyzetben lévő kiskirályok nem tesznek meg rendszeresen, és a környezetük szemrebbenés nélkül tűri.
A PanoDráma előadása ezeket a kommunikációs ferdeségeket szeretné rendbe tenni, hogy nyíltan beszélhessünk olyan megalázottságról, amelyek egyeseknél – legalábbis az ominózus eset kapcsán – életre szóló lelki zavarokat okoztak.