Különböző kontinensek színpadi látványvilága, nyelve, színházról és színházcsinálásról való gondolkodása találkozik ezekben a napokban a Nemzeti Színházban, amely komplett kulturális olvasztótégellyé alakul a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) közel két hete alatt. Világszerte a nemzeti ars poeticák újabb és újabb színházművészeti eszközöket sorakoztatnak fel, miközben folyamatosan növekszik azoknak az esztétikai kincseknek a tárháza is, amely a különbözőség és a sokféleség harmóniáját hirdeti. De miként lehet mindezt összeegyeztetni?
A görög Poliplatiny Company társulata egyébként a mustrán Homérosz Iliászával szerepel, dinamikus, folyton változó színpadi térbe helyezte a darabot, míg a Szerb Nemzeti Színház Hazafiak című klasszikusát hozta el: Sterija Popovic szókimondó vígjátéka a farizeus szerb hazafiakat ostorozza.
A tavalyi érdeklődésre való tekintettel idén újra kerekasztal-beszélgetésen vitatkoztak a nemzeti színházak huszonegyedik századi vállalásairól, létjogosultságáról, a különböző kultúrák legnagyobb színházaiból érkezett igazgatók.
Sztatisz Livatinosz, az Athéni Nemzeti Színház művészeti igazgatója, Zejco Hubac, a Belgrádi Nemzeti Színház művészeti igazgatója, Jorge Telerman, a Buenos Aires-i Egyesült Színházak főigazgatója és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója ültek egy asztalhoz szerdán. A beszélgetést Verebes Ernő, a Nemzeti Színház fődramaturgja vezette.
Az élő színház és a nemzeti színház kettőse vetődött fel elsőként a szakmai beszélgetésen, az, hogy élesen el kell-e választani a színházcsinálóknak ezeket a fogalmakat. A görög színházat tizenegy éve vezető Livatinosz folytonos dilemmának nevezte a kérdést, mint mondta, a hatalmas kulturális hagyományok veszélyt is hordoznak magukban. „Miközben eddig az antik görög drámát hagyományos formában mutatták be, mi próbáltuk kortárssá tenni a darabot. Úgy gondolom, hogy erős, bátor kísérletezésre van szükség a nemzeti teátrumokban is, a mustrára elhozott Iliász is ezt a trendet követi.”
Fél lábbal nemzeti színháznak nevezte a belgrádi teátrumot Zejko Hubac művészeti igazgató, mint mondta, annak idején a Jugoszláv Drámai Színház töltötte be kizárólagosan a nemzeti funkciót, így inkább a népszínház megjelöléssel egyezik ki. Kiemelte, hogy a releváns művészi színháznak nem szabad a társadalmi környezetből kilépni, a jó színház alapja pedig a reflektálás a drámai valóságra, amelyből sajnos a balkánon komoly részük volt.
Az argentin Jorge Telerman író, politikus – Buenos Aires egykori kultuszminisztere – és színházigazgató egy hatalmas színházi konglomerátumot igazgat: öt helyszínen nyolc intézményt felügyel. Buenos Airesben egyébként több mint kétszáz teátrum működik, ebből tíz a városé, a többi független társulat. „Argentína speciális helyzetben van, nincs eredettörténetünk, nem törjük azon a fejünket, hogy ki argentinabb a másiknál, nálunk mindenki idegen. Jelentős magyar közösség él Argentínában. Indulópontunk van, amit húszévente újraértelmezünk. A nemzeti színházban ezt a sokféle eredetet próbáljuk meg párbeszédre bírni.”
Idehaza azonban mindig harcok célpontja volt a Nemzeti Színház – kezdte hozzászólásában Vidnyánszky Attila. „Magam is elég erőteljesen jelen vagyok a politikában, mert több olyan döntésben részt vettem, ami mára meghatározza a színházak működését. Az idelátogató külföldieknek mindig magyaráznom kell, hogy miért nem a város centrumában vagyunk. Első számú színházunk épülete ugyanis túlélte a világháborút, az ’56-os forradalom idején sem zúzták szét, de aztán mi magunk robbantottuk fel a metró építésére hivatkozva.”
Vidnyánszky hangsúlyozta, hogy nyitott színházban gondolkodik, befogadó színház is a Nemzeti, több mint száz előadást hozott be eddig kívülről. A következő évadban szerb, orosz és görög darabok is láthatók lesznek a falai között, de a mostani találkozás inspirálóan hatott rá, ezért tervezi, hogy kortárs argentin darabokat is meghívjon a jövőben, emellett a repertoárjukból az is kitűnik, hogy fontos számára a közép-európaiság. „Bartók Béla egyszerre tudott hagyományokból építkezni és közben újító lenni, ezt az irányt szeretnénk követni. A MITEM is e gondolat jegyében fogant” – összegezte a színházigazgató.