A Kriterion Kiadó a Kolozsvári Papp László emlékezete című gyűjteménnyel nem kevesebbet vállal, mint hogy megpróbálja az író munkásságának jelentőségére felhívni a figyelmet. Teszi ezt oly módon – a kötet értő összeállítóinak is köszönhetően –, hogy abból kirajzolódik Kolozsvári pályaíve, és a levont következtetésekből világossá válik számunkra, nem akármilyen szerzővel van dolgunk. És ahhoz, hogy dolgunk legyen, jó, ha megfelelően választunk könyvet. Az első könyvön sok múlhat. Nem sok, csak minden. Ehhez is jó szolgálatot tesz a kötet, egy némi túlzással
Kolozsvári Papp László műveinek világához a megfelelő irányokat kiszabó, joggal útikalauznak nevezhető kiadvány.
Ha regény, akkor egyértelműen a Holló úr tűnik jó választásnak. Aki szereti Kolozsvárt és szerette Bálint Tibor Zokogó majom című regényét, nem sok kell hozzá, hogy ezt is szeresse. Ha mese, akkor egyértelműen a Galambóci Boldizsár csínytevései tűnik jó választásnak. És hogy miért? Az okok felderítéséhez Steinmacher Kornélia Álmok ideje – Kolozsvári Papp László meseregényei című szövege siet a segítségünkre.
Ha esszéregény, akkor egyértelműen a Szakolczayval az aluljáróban tűnik jó választásnak. A szöveg körülményeiről a Széchenyi-díjas Szakolczay Lajos irodalomtörténésszel olvashatunk alapos és izgalmas interjút. Kolozsvári halála után a Kortárs Kiadónál megjelent A diák utolsó története című könyvről írja Vass Norbert kritikus, szerkesztő. „A diák utolsó története kies világba kalauzol, s egy átalakulóban lévő test és lélek rángásaival ismertet meg. Hogy az idomulás egyszersmind elbukást is jelent, nehéz volna megítélnünk. Bárhogyan is, Tibor a régi Kolozsvárhoz tartozik, az egykorvolt világgal enyészik el. És mégis örökké megmarad, akárcsak a bíborszínű nyomok a kockaköveken.” De találunk kritikát Kolozsvári Papp László első kötetéről, novelláiról, sőt, külön tanulmány foglalkozik a szerzőnek a Körkép antológiában megjelent írásaival.
A könyv Kolozsvári Papp László műveiről összegyűjtött írások mellett visszaemlékezéseket és nekrológokat is tartalmaz, utóbbiakat olyan irodalmi nagyságok, mint Kalász Márton, Lászlóffy Aladár és a már említett Szakolczay Lajos jegyzik. A könyv végén Kolozsvári Papp Lászlóról készült fotók teszik még teljesebbé a szakmaisága ellenére is nagyon személyesre sikeredett kötetet.
Mint azt az egyik szerkesztő, Ondrejcsák Eszter a könyv előszavában megjegyzi: „Kétségtelenül mellőzött íróval állunk szemben. Hogy mindmáig miért mulasztotta el korunk irodalomtörténet-írása alkotásainak méltó vizsgálatát, arra sok okot kereshetnénk, de egyet sem akarunk. Vannak szerzők, akiknek munkássága önmagáért beszél, s úgy hiszem, Kolozsvári Papp is ezek közé az írók közé tartozik.”
Kolozsvári Papp László emlékezete, Kriterion Kiadó, 2016