Mostanában sokat gondolkoztam azon a nehezen megfogható érzésen, hogy a mi nyugati vagy európai kultúránkat egyre nehezebb meghatározni, egyre nehezebb definiálni a különböző keleti vagy távol-keleti hatások nélkül, azokat figyelmen kívül hagyva. Legyen ez akár a New Age virágzása alatt átszüremkedő Tibet-mánia vagy szalonbuddhizmus továbbélése. Legyen ez az egyre több lefordított vagy újrahasznosított mű befogadói tapasztalata és remake-je. Legyen ez a számtalan, nyugaton vagy az Egyesült Államokban megtelepedett távol-keleti család másod- és harmadgenerációjának aktivitása. Legyen ez az internet és a globalizáció kikerülhetetlen következménye. Vagy akár legyen ez annak az eredménye, hogy az ottani felfoghatatlanul hatalmas pénzösszegeket szívesen fektetik be a nagyvonalú vagy filantróp üzletemberek nyugaton.
Ezek egyike volt – a Magyarországon egy szűk szubkultúrát leszámítva talán alig ismert – az 1977-ben lovagi rangot is kapott Sir Run Run Shaw kínai producer, a Shaw Brothers Studio egyik alapítója, a kungfufilmek keresztapja is. Shaw 2014. január 7-én hunyt el, 107 éves korában, hatalmas életművet hagyva örökül – nemcsak Kínára, hanem az egész világra. Ki volt ő? És mit köszönhetünk neki?
Run Run Shaw 1907-ben született Ningpóban, Kínában, egy textilkerekedő hatodik, legkisebb gyermekeként. Tizenkilenc éves volt, amikor egyik bátyja, Runme Shaw után ment Szingapúrba, ahol közös erővel lerakták a Shaw-birodalom alapjait. 1930-ban megalapította a South Seas filmstúdiót, majd 1967-ben a Television Broadcast Ltd. (TVB) nevű hongkongi kereskedelmi televíziót. Ez utóbbi napjainkra multimilliárdos televíziós birodalommá nőtte ki magát, és ennek köszönhetően lett Run Run Shaw a világ egyik legbefolyásosabb televíziós producere. Az alig huszon-pár éves korában alapított filmstúdióból pedig az ezredfordulóra a Shaw Studio nevű óriásszervezet fejlődött ki, mely 180-200 millió dolláros beruházásával, 102 ezer négyzetméter alapterületével az egész kínai és kelet-ázsiai filmipar mozgatórugója lett.
Ezek és számos más üzleti tevékenysége mellett Shaw az egyik legnagyvonalúbb adományozó volt. Millió dollárokkal – összesítve majdnem nyolcszázmillió dollárral – támogatott kórházakat, alapítványokat, iskolákat. A 2008-as szecsuáni földrengés után százmillió hongkongi dollárral segítette a bajbajutottakat, támogatta az újjáépítést. A hongkongi Chinese University negyedik főiskolájának megépítését szintén az ő generózus adományai tették lehetővé, ahogy számos-számtalan tehetséges kínai diák nyugati egyetemi tanulmányait is ő finanszírozta ösztöndíjas programok keretében – hozzájárulva ezzel a kínai tudósok, a kínai szürkeállomány globális vérkeringésbe kerüléséhez. 2004-ben megalapította a sajtóban és médiában csak a Kelet Nobel-díjaként emlegetett Shaw-díjat, melyet három kategóriában adnak át évente – a matematika, a csillagászat és az orvostudomány úttörőinek rangos és akár egymillió dolláros pénzjutalommal járó elismerése ez.
Shaw filmstúdiója több mint ezer film elkészülte fölött atyáskodott, és úttörő szerepet játszott abban, hogy nyugaton elterjessze, újradefiniálja és újabb és újabb látványos alkotásokkal népszerűsítse a kungfufilmek műfaját. Neki köszönhetően jött létre Ang Lee trendmutató és divatindító Tigris és sárkány című wuxia (vagy vu-hszia) filmje is, mely a hatalmas nyugati közönség- és kritikai siker mellett négy Oscar-, három BAFTA- és két Golden Globe-díjat nyert – és elindított egy olyan divatot, mely számos film világát meghatározta. Nem másról beszélünk, mint a művészien koreografált, a fizika törvényeit a látvány esztétikájával felülíró verekedős jelenetekről, a kungfu és más távol-keleti harcművészetek filmes és nézői szempontból megszokott, szinte kötelező jelenlétéről – Quentin Tarantino Kill Billjétől kezdve egészen a sokat szidott második Star Wars-trilógia lézerkardpárbajaiig. Ez ma már egy-egy (akció)filmben – a nehézkesebb, fizikaibb, sokkal kevésbé elegáns nyugati test test elleni küzdelmek mellett, vagy azok ellenére – szinte megszokott elem, nem hat egzotikusan, idegenül, inkább kívánatos, jelenlévő, azaz valamilyen szempontból a mi világunk, a mi „hétköznapjaink”, a mi nyugati kultúránk része is lett, köszönhetően – persze többek között – Run Run Shaw tevékenységének.
S ez csak egy példa volt a sok közül, talán a leglátványosabb. Emellett rengeteg olyan búvópatak van – akár a tudományos életben, akár a különböző művészeti ágak fejlődéstörténetében –, melyek nehezebben fedik fel, lassabban mutatják meg magukat, de jelen vannak. Kedves Olvasó, bármivel is foglalkozik, bármi is érdekli, ha szembejön egy távol-keleti, és esetünkben leginkább kínai név, nézzen kicsit utána, nagy valószínűséggel ott lesz mögötte Sir Run Run Shaw vagy az általa létrehozott birodalom, az élet majdnem bármelyik területén.