„Az 1950-es évek főiskoláján nemcsak Kondor Bélát jellemezte a rajznak ez a szintetikus látást feltételező biztonsága, amint van rokonság közöttük abban is, ahogyan felfedezték és láttatni voltak képesek az egyszerű emberben az ideálisat és ahogyan a festészettörténet régi térformuláival mintegy szakrális térbe rendezték alakjaikat” – mutatott rá Marosi Ernő művészettörténész Somos Miklós és Kondor Béla munkásságának rokonságára.
Somos Miklós festményei gyakran a portré és a csendélet kettős műfajiságú intervallumában helyezkednek el (például a Vörös szoba vagy a Nő piros párnák közt című alkotás); időnként pedig szinte vizuális költeményekké sűrűsödnek: például a Kancsó a Hold alatt című szimbolikus-szürrealista munkáján, ahol a kancsóba csurgó holdfény összegyűlésének folyamata ábrázolódik. Gyakori az is, hogy a festőművész egyetlen szín dominanciájára és annak vizuális és hangulati árnyalataira építi fel képeit (például Zöldvörös ütemek).
Nem kevésbé izgalmasak bibliai ihletésű vagy korábbi képzőművészeti korok origóiból ötletet merítő képei sem, ilyenek a Zsuzsanna vagy a Hóesésben gondoljatok Caspar David Friedrichre című. Somos Miklós műveinek egyik, minden bizonnyal legizgalmasabb vonulatát pedig az az absztraktot a szürreális figurativitással és szimbolista hatással ötvöző irány jelenti, amely például a Család című festményét is jellemzi. Ezen három, a szék körvonalaiba beolvadó emberalak látható.
A képi leleményen túl az ábrázolt alakok mind a keresztényi, mind a társadalmi családfogalommal paroláznak, ugyanakkor az ember és a tárgy közötti határokat is elmossák, pontosabban éppen e határok elmosódását teszik láthatóvá.
„Festő vagyok, magyar és keresztény. E meghatározásokban nincs jelentőségi sorrend. […] Festek arcokat, de nem modell után, festek tájakat, de azok nem önmagukért való és topográfiailag meghatározható jelenségek, hanem mindig történik bennük valami. Festek csendéleteket is, de azok sem beállított látványok, hanem jelentéshordozó együttesek. Képeim sem térben, sem időben – ha a bennük jelentkező történéseket tekintjük – nem rögzíthetők és nem definiálhatók. Így tartalmuk, reményeim szerint, a néző fogékonysága, műveltsége és képzettársítási képessége szerint változó” – fogalmazta meg alkotói hitvallását a művész.
Somos Miklós 1933-ban született Miskolcon. 1957-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestere Fónyi Géza volt. 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Munkásságát számos díjjal jutalmazták (Munkácsy-díj, Derkovits-ösztöndíj). Műveit a Magyar Nemzeti Galéria és több hazai múzeum őrzi.