– Több nyilatkozatban kiemelte a szervezés, hogy a POSZT az ország első számú színházi fesztiválja, de mintha most a sokoldalú programdömpingben kissé eltolódott volna a hangsúly a színházról…
– A színházi börze ötlete Vámos László rendező fejéből pattant ki, majd Jordán Tamás alapította meg a Pécsi Országos Színházi Találkozót, amely egy vezetőségváltás után 2015-re a „lenni vagy nem lenni” állapotába jutott. A találkozó megújítása érdekében frissen kiírt pályázat megnyerése után az adventi időszakot dolgoztuk végig, minden szakmabelivel, volt szervezővel egyeztettünk a fesztivál megmentése érdekében, és végül megalapítottuk a szakmai tanácsadó testületet, amelybe a különböző színházi területek képviselőket delegálták. Ezek után mindössze két hónapunk volt a találkozó programjainak kialakítására. Már önmagában az, hogy a testület tizenöt tagja egy asztalhoz üljön, hosszadalmas egyeztetéssel járt, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy egyébként a POSZT problémái lényegesen túlmutattak a versenyprogram kialakításának a sajtóban korábban nagy visszhangot kiváltó kérdésein.
– Mennyiben igazolódtak be a számításaik a Zsolnay negyed jobb kihasználását illetően?
– Idén 85 százalékban telt házzal mentek a színházi rendezvények a negyedben, amelyet ez évben mintegy száz színházi produkcióval töltöttünk meg. A negyedhez kapcsolt – lényegesen kevesebb – könnyűzenei eseményen azonban a vártnál kisebb érdeklődést tapasztaltunk. Egyúttal az az elképzelés sem igazolódott be, miszerint a színdarabok után a szakma a helyszínen maradva, együtt kapcsolódik majd ki a nézőkkel.
– A negyedben tartott programok számának növekedése azzal is járt, hogy a belváros ismert pontjain nem volt tapasztalható a régi POSZT-hangulat, amit sokan hiányoltak.
– Teljes mértékben megértem ezt az igényt, de azt gondolom, hogy ez a találkozó elsősorban egy színházi fesztivál. A Szegedi Szabadtéri Játékok programsorozat például azért képes megtölteni a Dóm teret, mert háromszázmillió forint csak a város támogatása, és nyolcvanéves múltja van a fesztiválnak. A Pécsi Országos Színházi Találkozótól nem lehet még elvárni, hogy belakja az egész várost, amikor egy éve még olyan vitáktól harsogott minden, hogy kétséges volt az is, lesz-e folytatás. Egyelőre irreális igény, hogy a teljes várost lefedő programkínálatot nyújtsunk, ez az évről évre történő építkezés eredménye lehet, ahogy a többletbevételekből szélesíteni tudjuk a kínálatot. Igen pozitív eredmény, hogy már az első napon húsz százalékkal több bevételre tettünk szert, mint korábban bármikor; ez azt jelenti, hogy alapvetően jól működik a rendszer. A budapesti látogató egyébként egyáltalán nem is érti az aggályt, amely szerint „messze volna” a Zsolnay negyed, hiszen ilyen távlatban nem számít a 10-15 perc séta. A pécsi lélekben ez még „kint van” – nem úgy a dóm oldala, a Sétatér, amit könnyen megközelíthetőnek tartanak. Valójában nincs szó komoly távolságokról.
– A POSZT elsősorban egy találkozó, ahol a szakma országhatárokon kívülről és belülről érkező képviselői kezet foghatnak, időt tölthetnek el együtt. Idén azonban hallani olyan hangokat, hogy a színészek nem kaptak egy éjszakán túl szálláskedvezményt, így alig van, aki az előadás napjánál tovább tudott maradni…
– A POSZT idei költségvetésében a szállásokra nem fordítunk sem többet, sem kevesebbet, mint a megelőző években. Ugyanakkor a térítésmentes szállodai szobákat valóban limitáltuk, hogy ésszerű keretek között tartsuk a költségvetést és azoknak tudjunk hosszabb időre szállást biztosítani, akiknek valóban szükségük van rá. Míg korábban egyes hotelek semmilyen kedvezményt nem adtak a fesztiválnak, idén komoly eredményeket értünk el, hogy olcsóbban adjanak szállást a társulatoknak, ily módon, ha szerény mértékben is, de nagyobb lett az a szobamennyiség, amit biztosítani tudtunk. Mindenkinek felajánlottuk a lehetőséget, hogy ha maradni szeretne, kedvezménnyel tehesse. A társulatokkal folyamatosan egyeztetve, velük közösen alakítottuk ki a szállások számát. Én szakmabeliként legszívesebben mindenkit „itt altatnék”, és ha továbbra is az a tendencia érvényesül a bevétel tekintetében, amit most tapasztaltunk, akkor idővel ebbe az irányba fogunk elmozdulni.
– Felmerült az is, hogy a szakmai beszélgetések közönségtalálkozókká alakultak, elmarad a kritikus vagy szaktekintély, aki kérdezi az alkotókat. Miért változtattak a szakmai beszélgetések helyszínén hét közben?
– Azért döntöttünk úgy, hogy ne egy szakmabeli vitapartner kérdezzen, hogy a néző is érthesse és élvezhesse ezeket a beszélgetéseket, ne csak a szakújságírói kritikusi kört szólítsa meg a vita. Egyébként a kaposvári gyermekszínházi fesztivál módszerét követtük ebben, és azt látjuk, hogy jól fogadták az emberek. Mivel hétfőtől a családi programok száma kevesebb volt a negyedben, hétköznapra behoztuk a beszélgetéseket a Pécsi Nemzeti Színházba.
– Megszólíthatja a fesztivál a távolabbról érkező kultúrafogyasztókat is?
– Az elmúlt tizenöt évben az OFF-programok száma és így a POSZT látogatóinak száma is változatlan maradt. A versenyprogramok annyira gyorsan elkeltek helyben, hogy a helybelieken kívül nem nagyon jött senki, így a Pécsen és vonzáskörzetében élőknek kellett eltartaniuk a fesztivált. A legtöbb nagy eseményt azonban nem az adott kisváros tartja el. A mostani programbővítés célja többek között az volt, hogy országos szinten is nyissunk a látogatók felé, és azt gondolom, hogy Pécs történelmi megyeszékhelyként alkalmas arra, hogy idővel megszólítsa a távolabbi régiókat is. Az idei POSZT előadásaira jegyet váltók száma pedig minden eddiginél magasabb volt, úgyhogy úgy érzem, e tekintetben jó úton járunk.