A július 1. és 3. között zajló fesztivál látványos zászlófelvonás: ne tessék a bluest temetni, Muddy Waterstől vagy B. B. Kingtől még százfelé vezethet az út, bizonyíték rá a Pakson fellépő muzsikusok újabb és újabb nemzedéke.
A műfaj nemcsak hogy nem öregszik ki, de nem is kizárólagos játszótere már a rekedten öblös hangú, borostás, tűnődő férfiembereknek, egy ideje egyre több hölgy áll megkérdőjelezhetetlen hitelességgel a mikrofon mögé, a mostani hétvégén itt lesz például az elképesztően dögös blues-rockot játszó Joanne Shaw Taylor, akiből egyszer még történelem lesz… A melankolikusabb, tűnődőbb, akusztikus vonalat képviseli Ripoff Raskolnikov, és eljön Ian Siegal is – ha Európában akar élőben Tom Waitst hallgatni az ember, elsősorban hozzá lehet fordulni.
Emlékszem, a 2000-es évek elején Szentendrén járt, ötvenen hallgattuk körülbelül olyan összegért, hogy a csizmája orra sem jött volna ki a fellépti díjából, mégis hihetetlen szenvedéllyel játszott (Iannek van egy különleges kunsztja is: egyszerre tud whiskey-t inni és közönséget énekeltetni, reméljük, ezúttal is bemutatja tudományát). Gárdai Ádám, a fesztivál szervezője szerint kell a blueshoz egy bizonyos érettség, leginkább harminctól felfelé hallgatja a nép, viszont kiszélesedett a műfaj: blues-rock, jazz-rock, népzene mind fuzionál és mind releváns, elég csak Ferenczi Györgyékre vagy a legnagyobb mesterekre, a Jethro Tullra gondolni.
A fesztivál szervezői nemrég beléptek az Európai Blues Unióba, hogy ott is népszerűsítsék a rendezvényt, ami tényleg egyedülálló a maga nemében, mert bár természetesen egyéb stílusoknak is teret adnak a dzsessztől a rockig, de 80 százalékban a bluesé a pódium.
A fesztivál nem csak a Nagyszínpad hírességeiről szól, a Gastroblues Klubban hétfőtől helyi zenekarok játszanak felvezetésképpen, és szintén a klub ad teret a csarnokbéli koncertek után a jóízű jam sessionöknek. Gárdai Ádám és a fesztivál munkatársai fontosnak tartják, hogy a helyiek körében az élő zenét népszerűsítsék. A vasárnap délelőtti főzőverseny mellett zajló koncertek ingyenesek – Török Ádámot és a Minit lehet például hallgatni jól behalászlézve. Gárdai Ádám elmondta: autentikus magyar ételeket kínálnak az embereknek, olyan termelőket hívnak, akik kecskesajtot, házi rétest készítenek, nem vattacukrot. A főzőversenyre messzi földről is érkeznek, így Paks testvérvárosaiból: Galántáról, Viskről, Kézdivásárhelyről, de nemcsak főzni jönnek ám, hanem sokan a focicsapatukat is hozzák a Fesztiválfocira, egy barátságos mérkőzésre.
A fesztivál egyben borbarát találkozó is, a részt vevő borászok többsége már elnyerte az Év borásza címet, és szintén jönnek Felvidékről, Délvidékről, minden határon túli magyar területről. Ráadásul nem alkalmazottat küldenek, hanem maguk jönnek személyesen, mert szeretik ezt a zenét – Gárdai Ádám például elmondása szerint Takler Andrással jár év közben koncertekre. A fesztiválon a minőségi zene és ételek mellett hagyomány a jó ügyért való kiállás is: ezúttal a testvértelepülés, a kárpátaljai Visk óvodájának létrejöttéért gyűjtenek.