Áldozat nélkül nincs megtisztulás; Szentmihályi Szabó Péter áldozatot hozott, s reménykedem, hogy sokan megtisztulnak általa – fogalmaz a szerző, Niczky Emőke a most megjelent Ébresztő című interjúkötetének előszavában, amely a három éve elhunyt író, költő, műfordító Szentmihályi Szabó Péter munkásságának állít emléket.
Az életével és írásaival példát állító, nemzeti elkötelezettségét, hitét versbe szövő íróra harcostársai, barátai emlékeznek. A beszélgetéseket a legnagyobb hatású, éppen ezért alkotói munkájának legismertebb ága, a lírája töri meg. Pontosabban az arról való értekezés: költészetét, hazafias versei alakulását s hitvallását, istenes költészetét Takaró Mihály irodalomtörténész fejtegeti. Szentmihályi Szabó Péter saját vallomása szerint is elsősorban költőnek érezte magát, a magyar sorskérdések, a nemzet fenyegetettségének váteszeként nem vonakodott ébredésre buzdítani a magyarságot.
Felismerte, hogy egyszerre kell szolgálni a születésünkkor Istentől kapott földi hazát és építeni hitvalló élettel ama fentit, a mennyeit – állapítja meg Takaró Mihály. „Ezért kerül lírája centrumába sok-sok kanyar és vargabetű után a haza és az Isten szolgálata” – véli. Petőfi népéből való költőnek nevezi és önálló fejezetet szentel a legemblematikusabb versének, az úgynevezett rendszerváltozás után hat évvel született, Térdre magyar című költeménynek, mely tudatos evokálása Petőfi szabadságversének.
Benne a politikai fordulat elárulásával, sikertelenségének csalódottságával. Sorai a lemondás helyett mégis elementáris erejű tűztől fűtöttek. „Petőfi-aurája van” – nyugtázta magában Sinkovits-Vitay András is, aki fiatalon előadásait látogatta, de akkor még nem olvasta könyveit, később barátjának mondhatta – derül ki szintén e kötet egyik fejezetéből.
Rendkívüli elemző elme volt, mindent analizált magában – mondja érdeklődésünkre Niczky Emőke. Szerinte amikor az ember megpróbálja tudományos alapon szemlélni a világot, eltűnik a düh. – Alkatilag sem volt tipikus forradalmár, noha a lelkében az a tűz égett. Mélységes hit és szellemi emelkedettség jellemezte, és ezért képes volt felülről nézni mindent, egyúttal felül tudott emelkedni a nehézségeken. Az összefüggéseket kereste – fejtette ki a szerző.
A családi kapcsolat miatt – a szerző Szentmihályi Szabó Péter mostohalánya – Niczky Emőke kezdetben vonakodott az emlékező interjúkötet megírásától, majd mint mondta, távol kellett helyezkednie az íróhoz fűződő szoros kapcsolatán, hogy feltegye azokat a kérdéseket, amelyek kikerülhetetlenek a gazdag életmű elemzésekor.
Noha felnőtt ember volt már, amikor második apjává fogadta az írót, úgy látja, nagyon sokat alakított rajta Szentmihályi Szabó Péter bölcsessége. – Nem volt számomra kérdés, hogy azoknak – köztük Hende Csabának, Kerényi Imrének –, akikkel egykor együtt harcolt a nemzetért, a polgári körök alakításáért, meg kell szólalniuk. Mellettük a barátok, mint a színházigazgató Balázs Péter, illetve a régi osztálytársak, kollégák emlékeznek az íróra. Úgy látom, hogy mindegyikük más-más szempontból látja Szentmihályi Szabó Pétert – mondta Niczky Emőke.
Wittner Mária ’56-os forradalmár szavai szerint találkozásaik során emberséget kapott az írótól. „Hiszem, hogy vannak emberek, mint ő is, akik megkapják azokat az üzeneteket, amiken el kell gondolkodniuk, és ehhez erőt is kapnak” – olvasható a vele készült beszélgetésben.