A Himnusz kéziratának fennmaradt, eredeti példányát az Országos Széchényi Könyvtár őrzi, pénteken este viszont a gyulai városháza dísztermében rendezett ünnepély dísze lehetett, Erkel Ferenc kottájával együtt.
Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere beszédében kiemelte a rendezvény jelentőségét: a két kézirat bemutatása történelmi jelentőségű a város életében. Büszkén említette, hogy Gyula jó ideje a magyar kultúra városa, ahol a művészeti érték nem kirakat, hanem valóságos háttér. Ahol az emberek számára büszkeség, hogy a nem is régmúlt időben Simonyi Imrét, Kohán Györgyöt, Halmos Bélát és Krasznahorkai Lászlót innen vitték lépteik a nemzetközi elismertség felé. Beszélt a kultúra táj- és térjellegéről, Szatmár és Békés régióinak találkozásáról az énekelt Himnuszban, és eljátszott a gondolattal, hogy vajon a két szerző találkozhatott-e életében egymással.
Závogyán Magdolna kultúráért felelős helyettes államtitkár nemzeti összetartozásunk szimbólumának nevezte Himnuszunkat, amely egyúttal jelzése múlt és jelen szükségszerű kapcsolódásának is. A reformkor haza- és nemzeteszményére emlékeztetett, arra az igényre, amelyet Kölcsey egyik epigrammájában is megfogalmazott: „A haza minden előtt.” A függetlenség–demokrácia–közművelődés hármasát hangsúlyozta, majd megjegyezte: a jelenlegi kormánynak van üzenete a magyarság számára, és ezt számos gesztusával, fejlesztésével közvetíteni igyekszik.
Fáy Péter, a Kölcsey család tagja (Kölcsey Sámuelnek, a költő testvérének egyenes ági leszármazottja) röviden elmesélte, hogy a család miként jutott arra az elhatározásra 1944-ben, hogy a kéziratot felajánlják a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy a Himnuszt sokkal jobban kellene becsülnünk, és ezt fejezzük ki teljes magatartásunkkal, testbeszédünkkel is.
Az Erkel családot a szintén egyenes ági leszármazott, Somogyvári Ákos képviselte, aki maga vezényelte az esten az Erkel Ferenc Vegyeskart – a Himnuszt az eredeti, harangkondulást is tartalmazó kotta szerint adták elő. Gyönyörűen szólt az Erkel által megzenésített, sokkal ritkábban hallható Szózat-feldolgozás is.
Rendkívül izgalmas előadással lepte meg a gyulaiakat Földesi Ferenc (képünkön), az Országos Széchényi Könyvtár különgyűjteményi igazgatója. Kölcsey életében és életművében azokat a „búvópatakokat” derítette fel, amelyeknek köszönhetően létrejöhetett a nagy mű. Végigkövette a 12 évesen árván maradt fiú viszontagságait, aki egyfelől korán bekerült a szellemi élet elitjébe, de másfelől kötelezte az erkölcsi parancs, hogy három fiatalabb öccsének gyámolítója legyen, és visszaköltözzön vidékre. A birtokon ismerkedett meg aztán a népköltészet sajátos világával, miután lemondott pesti ambícióiról, így kerülhetett három különös komponens együtt a Himnuszba.
A debreceni kollégiumból hozott protestáns szellemiség köszön vissza az előkép, Szenczi Molnár Albert 130. zsoltárának „használatában”, a kanásztánc ritmikája a versformában és a jogi végzettség abban a tényben, hogy a szöveg tulajdonképpen egy védőbeszéd, amelynek alaptétele az, hogy egy bűnért nem lehet kétszer büntetni. Felhívta a figyelmet még a „jó kedvvel, bőséggel” szavak korabeli jelentéseire is, amelyeket akár az eddigi értelmezéseink mellé is csatolhatunk.
Végezetül Besztercey Attila előadásában hallgathattuk meg a Himnuszt teljes terjedelmében, Galambos Hajnalka énekművész pedig Erkel-operák részleteit adta elő lélekemelő módon, Rázga Áron zongorakíséretével.
Szombaton 10 és 18 óra között az óránként indított tematikus tárlatvezetésen hosszabban nézhették meg az érdeklődők az Erkel Ferenc Emlékházban mindkét dokumentumot.