De hogy is nézne ki a dolog?
Hát így: önök – ön és kedves párja – kiválasztják egymást valamilyen eseményen (erősen javaslom az autós mozizást, csak hogy hozzászokjanak az érzéshez, és ne kapkodjanak meg iruljanak-piruljanak a kocsibehajtón; de persze jó a[z autós] diszkó is), ahogy azt génjeik, ösztöneik, parfümjük és testalkatuk alapján már oly régóta teszik az emberek. Aztán szépen „szerelembe esnek”, ahogy az egyszeri sznob mondta volt. Vígan kocsikáznak az országban fel és alá, drive thruban veszik a benzint, a gyorskaját, az újságot, erre specializálódott különsávokon intézik hivatali és folyó ügyeiket. Néha természetesen egymás mellé húznak (szigorúan szemből közeledve!), áthajolnak a másik autójába, és szenvedélyes csókot váltanak, ahogy az már – kissé unalmas, de mégiscsak szép – szokás.
Majd miután megrendelik a sajtburgerüket egy pitymalló égboltozatú, romantikus hajnalon, ön (vagy az ön kedves párja) átdob egy jegygyűrűt a kedves párja (vagy az ön) autójába. Ön (vagy a kedves párja… na jó, hagyjuk ezt, mostantól csak önről írok) foga közé kapja kormányt, és ügyesen felhelyezi a megfelelő ujjra a gyűrűt, majd az amerikai filmekből eltanult egyezményes kézmozdulattal (jobb kéz hüvelykujja felfelé) jelzi, hogy minden a legnagyobb rendben van, a kéz pediglen oda lett adva.
Ezután tovább kocsikáznak, motelek parkolójában dúl az autós szerelem. (Néha azért szobát is vegyenek ki!) Mikor már úgy érzik, hogy elég sok időt voltak együtt, és igen jól kiismerték egymás autójának motorzúgását meg az ülések rugóinak nyikorgását, pufogják ki, az „Igen”, és még egyszer „Igen” szavakat, és irány a drive thru menyasszonyiruha-kölcsönző!
Szakértő munkatársaink, akik a kiszolgálóablakokban ülnek, egy ravasz szerkezet segítségével úgy tudják önökre adni a menyasszonyi ruhát, respektíve öltönyt – netán frakkot –, hogy alig kell megemelkedniük.
Ha már elég szépek (ezt könnyedén megállapíthatják a visszapillantó-tükörbe nézve, illetve a mosóból kihajtó kamionosok vagy kamionoslányok dudálásból), a hölgyek hajtsanak át a drive thru fodrászatba, kozmetikába és manikűröshöz. A külföldi drive thru szalonokhoz képest újítás, hogy nálunk a kiszolgálói térfélre a tisztelt mamát is beengedik, így értékes tanácsokat adhat a kisablakon keresztül a frizura vonatkozásában. Míg a hölgyek a külsejükkel foglalkoznak, az urak több lehetőség közül is választhatnak: rendelkezésükre áll egyszerű drive thru kávézó (rövid hajú hölgyek párjának), drive thru Meki-sztárséffel (hosszú hajú hölgyek boldog férjre-lévendőinek), és lesötétített ablakú drive thru legénybúcsú-helyiség (forróvérű vagy egyszerűen csak türelmetlen uraknak).
Közben nyilván megérkeznek a vendégek, meghívottak is: körbe-körbe keringenek az autójukkal, és vidáman nyomják a dudát, mint ahogy ez a nagyszerű szokás meghonosodott kis hazánkban, szombat délutánonként, a csendóra kellős közepén. Esznek, isznak, jól tankolnak.
Amikor minden készen áll, önök a kifejezetten erre a célra kialakított két sávra gurulnak (mely sávok ugyan párhuzamosnak tűnnek, de természetesen jóval a végtelen előtt, a türelmetlen és rövidre szabott emberélet még belátható első kanyarulatánál – aka kihajtás – találkoznak!), és a középen, az önök autói között helyet foglaló üvegkalitkában ülő anyakönyvvezető és pap elvégzi az ilyenkor szokásos dolgokat és a szertartást.
Rendkívül fontos továbbá, hogy a hölgyek eldobják a csokrukat. (Itt arra kérünk minden érintettet, hogy előre válassza ki, melyik „barátosnője” autójába kívánja átdobni a műszaki tökélyt ugyan nélkülöző, de ósdiromantika-kellék természetét levetkőzni mégsem képes virágot.) Aztán már csak előre, a naplemente és a sűrű gázolajpára irányába! A további teendőkkel kapcsolatban még nincsenek kipróbált drive thru megoldásaink, de ötletünk, az rengeteg van.