Mint már a címből is kiderül, rendhagyó, a költészethez a bejáratott reflexekkel közeledő olvasót zavarba hozó művekről van szó, így talán nem túlzás azt állítani, hogy érdemes a kötet utószavával kezdeni az olvasást („Ideogramma, szóhanglátvány és a költő önteremtése – Augusto de Campos verseiről” a címe), ami Bollobás Enikőt dicséri, és aminek segítségével talán picit jobban megérthetjük azt az alkotói univerzumot, amelyben De Campos a műveit létrehozza.
Ebből idéznék magam is: „…65 évvel ezelőtt vette kezdetét az a gazdag költői pályafutás, melynek termése összesen éppen 65 verses-, esszé- és fordításkötet, valamint több száz kiállítás és performansz. Campos a statikusnak tekintett nyomtatott médiumok mellett számos dinamikus felületen is megjelenik: verseit elektromos óriásplakátokon, »videotext« és »videogramma« formátumban, valamint a neonfény, a hologram, a lézer és a számítógépes grafika segítségével mutatja be installációiban, performanszaiban és az interneten egyaránt. Kinetikus alkotásaiban a nyelvet – az animációs számítógépes programok adta lehetőségeket kiaknázva – mozgásában mutatja be, amelyekben tér- és időbeliség találkozik, mikor a betűk megelevenednek, táncolnak.”
Az előszó kitér aztán a konkrét vers megmagyarázására „…a vers képi (piktoriális, ikonikus) és tárgyi (objektív) voltát hangsúlyozza, szemben az absztrakt és figuratív alkotásokkal”, az ideogramma-módszerre („Az ideogramma különleges lehetőséget nyújt arra, hogy benne idő és tér szervesen egymásba hatoljon, és a vers prozódiai egységként szolgáljon”), illetve megtudjuk azt is: „E módszer elsődleges kompozíciós művelete a tömörítés és a sűrítés, a mondatoknak »perc-költeményekbe« való »összepréselése«, a nyelv »legkisebb közös többszörösének« előállítása, a nyelv »konkrét pénzdarabjának« sűrítés által történő megformálása, melynek során csak a legszükségesebb elemek maradhatnak a szövegben.”, a szellemi elődökre (Mallarmé, Apollinaire, Joyce, Pound, Stein, Cummings, futuristák, dadaisták), a szóhanglátványra, valamint felfejti a nyelvkezelés és nyelvfilozófia titkait is („Nem kíván semmit sem elbeszélni vagy kifejezni; célja, hogy olvasója képes legyen érzékelni, sőt érezni a nyelvet, melyet nem eszköznek tekint a költő, hanem – akár a szobrász az agyagot – megformálandó anyagnak”).
Ez a megformáltság látszik a költeményeken a kötetben is, és ha kellő türelemmel és olvasói alázattal közeledünk hozzá, kiadja a jelentéstartalmakat. Természetesen nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy van, ami csak polgárpukkasztás ebből, de úgy érzem, létezik olyan „helyes” olvasási módszertan, amelyik ehelyett a vád helyett a filozófiai, nyelvfilozófiai, megjelenítés-filozófiai és -módszertani kérdések legmélyére vezet el, márpedig ez az irodalom célja: hogy kérdéseket tegyen fel, kérdéseket vessen fel az olvasóban, és jó esetben a válaszkeresés csapásirányát is megmutassa.
A könyvből nehéz volna idézni, mert a képi, technikai megformáltság és megjelenítés szervesen hozzátartozik a befogadói élményhez, ezért mindenkinek azt javaslom, aki kedvet érez arra, hogy ennek a merész költészetnek a befogadásával kísérletezzen, hogy keresse a kötetet, nézzen bele, olvasgassa a kitűnő (és a szójátékokat is érvényesen magyarító – kedvencem: Stelegramas – Stáviratok) fordításokat, és gondolkodjon.
Augusto de Campos: Hangszóképversek. Magyar PEN Club, Budapest, 2017
ÜNNEPI PROGRAM
Ma 11 órakor kerül sor Janus Pannonius síremlékének megkoszorúzására a pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház altemplomában, majd ezt követően a Janus Pannonius Múzeumban délben Szőcs Géza, a nemzetközi zsűri elnöke átadja a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat. Köszöntőt Páva Zsolt, Pécs város polgármestere mond. A nagydíjas Augusto de Campos szavai után a Liszt Ferenc Zeneiskola diákjai adnak koncertet. Holnap 16 órától Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban lesz gálaműsor, amelynek keretében Nádasdy Ádám és Hans-Henning Paetzke átveszik a Janus Pannonius műfordítói díjakat, valamint bemutatják Augusto de Campos erre az alkalomra megjelent verseskötetét, amelyet a költő a helyszínen dedikál.