A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) rengeteg értékes lelettel gyarapodott az utóbbi tíz évben, ezekből rendezték a Kincsek a város alatt 1867/2007–2017 című kiállítást. A kiegyezés dátuma nem nyomdahiba miatt került a címbe, ezzel arra szeretnék emlékeztetni a művelt közönséget, hogy Budapest dualizmus kori gazdasági és kulturális fellendülése teremtette meg a magyar régészettudomány alapjait, ekkor indult meg a terület módszeres feltárása. A tárlaton 1260 restaurált lelet, makettek, rekonstrukciók és filmek szemléltetik a pazar anyagot.
– A kiállítást a város tizenkét régészeti körzetében végzett több száz ásatás leleteiből rendeztük meg – mondta Farbaky Péter főigazgató a megnyitó előtti sajtóbejáráson. Rengeteg érdekes leletet találtak a régészek, ilyen a budai Skála bontásánál előkerült neolitikus kettős sír, amelyben két egymásba karoló ember, egy férfi és egy nő maradványait tárták fel. Lábuknál egy arcos edény feküdt, amely fontos új információkkal szolgálhat a korszak rítusairól.
Budapesten kevés beépítetlen terület van, ez rossz hír a régészeknek, hiszen ők csak akkor tudják a föld alatti rejtelmeket vizsgálni, ha lebontanak vagy építeni terveznek valamit, hiszen a törvény ilyen esetben előírja a régészeti feltárást. De jó hír, hogy nagyon sok állami és magánberuházás volt az utóbbi tíz évben, elég, ha csak a Kossuth tér rekonstrukcióját, a Várkert Bazár, a Mátyás-templom és az egykori budai városháza felújítását vagy a Graphisoft Park, az M0-s körgyűrű és a csatornahálózat építését említjük.
A főkurátor, Zsidi Paula elmondta, hogy a legkorábbi leletek az újkőkorból, a Kr. e. 5200 körüli időből származnak, a legkésőbbi régészeti-műemléki kutatás során előkerült tárgyi emlék pedig egy latin röpdolgozatokból álló sorozat 1810-ből. Beruházások nélkül nem is lenne lehetséges a főváros területén régészeti ásatást vezetni, ám Aquincum területén is van egy nagyobb városrész, amelyet eddig nem tártak fel. Még bármit rejthet a föld.
Hihetetlennek hangzik, de a BTM több mint százéves őskori gyűjteményének leletanyaga 60 százalékkal bővült az utóbbi tíz évben. Szilas Gábor őskorral foglalkozó régész úgy véli, hogy évekig tarthat a nagy mennyiségű leletanyag és információ feldolgozása.
A Római-parton, a Királyok útján feltárt lelőhelyen hat különböző korszak rétegeire bukkantak; ezeket egy úgynevezett tanúfal mutatja be feltáráskori állapotban. A múzeum régészeinek sikerült feltárniuk a mai Budapest területén először tartósan megtelepedő, középső és késő kőkori lakosság nyomait; életkörülményeiket, lakhelyeiket animáción is rekonstruálták. A budai Skála területéről került elő egy tízezer edénytöredéket tartalmazó tárgyegyüttes, ebből a restaurátorok 112 edényt, egy teljes asztali készletet ragasztottak össze.
Vámos Péter régész a római kori leletekről szólva elmondta, hogy a romanizált – azaz a helyi és a római telepesek keveredéséből kialakult – lakosság hibrid kultúrájának anyaga nagyon érdekes és változatos. Világszerte ritka leletnek számít a színházi maszkot ábrázoló bronz mécsespár egyik fele, amelyet egy elhagyott ház padlójába rejtettek el. Ennek a másik feléről pompás virtuális rekonstrukciót készítettek.
Papp Adrienn középkorral foglalkozó régész emlékeztetett, hogy a középkorban a mai Budapest területén kisebb-nagyobb települések hálózata volt. A Nagyvásárcsarnok mögötti téren a közelmúltban bukkantak rá Szenterzsébetfalva nyomaira, itt az egyik kora újkori sírból egy jó állapotú párta is előkerült. Az épen maradt bőrtárgy is ritka, mint a fehér holló, mégis a Miniszterelnökség építkezéséről középkori gyerek- és felnőttcipőket, a Vízivárosban pedig egy bőrerszényt tártak fel.
Máig rejtély annak a nőnek a sorsa, akinek a koponyájába és a szemébe szöget szúrtak, mielőtt a középkori Csepelen eltemették, egy török kori vitézt pedig a gerincébe fúródott puskagolyóval helyeztek sírba a mai Margit körútnál.
A tárlat szeptember 17-ig tart nyitva a BTM Vármúzeumában.