Hét éve annak, hogy a Vaszary Kolos hercegprímás által épített műemlék villát felújítva megnyitották a közönség előtt: a galériaként működő Balaton-parti historizáló ingatlan azóta az országos tárlatok kikerülhetetlen állomása. A tavalyi – eddigi legátfogóbb – Rippl-Rónai-kiállítás után az idei nyáron a Gyermek című tárlatával várja a látogatókat.
Akár egy reneszánsz képmás Szenteleki Gábor Herpeszes kislány című festménye, a Vaszary-villa homlokzatán. A mű 2008-ból való, és remek választás a tárlat nyitóképéül, mely elsősorban a gyermek és a család hazai képzőművészeti megfogalmazásainak alakulását igyekszik megragadni. De nyitóképnek tekinthető Molnár C. Pál Szent család képe is, mindjárt az előcsarnokban, hiszen a festőművész Madonna-ábrázolásai és a Szent család megjelenítései merőben elütöttek az addig megszokottól. A kétszintes kiállítás hat témakört különít el, hogy egy-egy teremben megmutatkozzék, hogyan is közelít a több száz éven átívelő magyar festészet az adott témához.
Az anyaság címet viselő első terem azonos című képe Szőnyi Istvántól, 1935-ből való: halszálkamintás ruhában álló fiatal anya öleli az előtte az asztalon álló négy-ötévesforma gyermekét. Szokatlan a beállítás, mégis az anya-gyermek bensőséges, biztonságot adó megbonthatatlan ősi egységét hozza vissza. Akárcsak Berény Róbert 1940-es beállítása, mely szintén újszerűen, hátulról ragadja meg az elemi kapcsolatot: anya karjában a gyermekét magasba emeli. Szőnyi István egyébként ebben a teremben önálló falat kapott, az említett festmény mellett két nagy méretű grafikai műve, ezek a képek a klasszikus anya és karon ülő gyermek beállításait tükrözik.
A gyermek, mint modell értelemszerűen a jómódú polgári családok ábrázolását jelenti elsősorban a XVIII. században, a paraszti élet, a szegényebb sorsú fiatalság megjelenítése a biedermeier, majd a realizmus térnyerésével válik kívánalommá. Bihari János képének középpontjában egy hegedülő cigány kisfiú áll, akinek produkcióját ámulva figyeli a mezítlábas gyereksereg.
Szemben a polgári idillel, Brocky Károly Medgyaszay István lányai című munkájával, amely a négy leányt kertjelenetben szentimentális hangulatú beállításban mutatja meg. A naturalisztikus irányzat, eltávolodva az anekdotisztikus zsáner hagyományaitól, azonban már objektíven tekintett tárgyára: a Gyermek című kiállítás egyik jellegzetes példája Vaszary János Leányka a veteményeskertben (1927) című alkotása, mely a kislányt munkavégzés közben, ám annak természetességében, könnyedségében ábrázolja. Hazánkban nem volt ugyanis jellemző az egyébként létező gyermekmunka festményeken történő bemutatása. A jelen reálisabb látlelete azonban csak a huszadik század után, az alföldi iskola mestereinek művein válik a képzőművészet tárgyává. A nevelés témája köré szintén önálló termet rendezett a Vaszary Galéria: nagy méretű Munkácsy-képen ábrázolja a falusi népélet elemi iskolájának zsánerképét.
A tárlat megannyi szekciója közül az anya-gyermek viszony alakulása és annak a képzőművészeti lenyomata a legbeszédesebb, hiszen az európai festészetben sokáig a gyermek önállóan csak elvétve tűnt fel, és az anyával való érzelmi kapcsolat megjelenítése már kitörésnek számított. Anton Einsle XIX. századi biedermeier kettős képmása ilyen forradalmi lépés: elszakadt a Madonna ikonográfiai hagyományaitól, és az arcon az érzelmi kötődést hangsúlyozza.
Kortárs alkotóink még élesebben viszonyulnak az anya-gyerek viszonyhoz: az említett Einsle-kép mellett mindjárt Ember Sári fotográfiája függeszkedik: a Madonna hagyományos tartásába helyezkedett anya arca elé hajából játékosan bajszot húz lánya, utalva ezzel a gyermekét egyedül nevelő anya szerepére. A kettős képmás a Juli, Lili, Apa címet kapta.
A tárlat 2018. január 8-ig látogatható.