Nagy érdeklődés előzte meg Kolozsváron Béres László rendező újabb musicalprodukcióját. Részben mivel a debreceni Csokonai Színház megalakulásának 125. évfordulóján, 1991. április 19-én bemutatott musical erdélyi ősbemutatójának számított, de legalább akkora mértékben azért, mert a Valahol Európában című, öt évvel ezelőtt színre vitt, fergeteges fogadtatású musical szereplőgárdájára épült. Márpedig ha Móricz Zsigmond regénye a felnőtté válás megpróbáltatásairól szól, akkor egy gyerekcsapat életében öt év valóban látványos változásokat hoz. Így nőtt bele az „Európa” Kuksija, Ábrahám Gellért is Nyilas Misi szerepébe, s erősítette meg mindazok meggyőződését, akik a jövő nagy színészígéretét látják a kolozsvári fiúban.
Béres László nem tagadja, tisztában van azzal, hogy a debreceni kisdiák története, illetve gyerekszereplők színpadra állítása a siker alapreceptjei közé tartozik. De nem akart „aranyos” előadást rendezni, gondolatébresztő, a klasszikus emberi értékek becsületének visszaadását célzó produkcióban gondolkodott. Olyan előadásban, amelyben Nyilas Misi őszintesége, becsületessége nem számít „lúzerségnek”, amely legalábbis megkérdőjelezi napjaink sablonját, miszerint az számít példaképnek, aki mindenáron kiharcolja magának az érvényesülést.
Kocsák Tibornak a Móricz Zsigmond-regény érzelmi töltetét még inkább felerősítő zenéjét, illetve Miklós Tibornak a cselekmény fő vonulataira építő szövegkönyvét Kolozsváron 29 gyermekszereplő, illetve a társulat 17 felnőtt művésze jeleníti meg.
A produkció mégis meglehetősen homogén, ami elsősorban Béres László szereplőválogatásának köszönhető. A több mint nyolcvan jelentkezőből kiválogatott gyerekgárdában több „európás” szereplőt – illetve azok kisebb testvérét – láthatjuk, a felnőttek kiválasztásában pedig fontos szempont volt a gyerekek iránti empátia, a már-már anyai-apai gondoskodás. – A próbafolyamat első heteit arra szántam, hogy a gyerekeknek otthonossá tegyem a színpadot. Csoportos foglalkozások, szerepjátékok, improvizációs gyakorlatok révén igyekeztünk olyan bemelegítést tartani, ami megkönnyíti elsősorban a koreográfiák elsajátítását – ecsetelte a rendező.
Míg Ledenják Andrea jelmezei részben a Móricz-regény korát, azaz a XX. század elejét idézik, addig Csíki Csaba díszletei, kellékei – bizonyos jelenetekben például a gyerekek görkorcsolyával lépnek színre – már sokkal inkább igyekeznek időtlenné tenni az előadást. A produkció táncos jelenetei – a koreográfia Jakab Melinda munkáját dicséri – sem öncélúak, sikerrel fokozzák a drámát vagy a helyzet humorát.
Béres László mindannyiuk felelősségét hangsúlyozta: a Légy jó mindhalálig színpadra vitele nemcsak fontos emberi tulajdonságok és értékek jogainak visszaállításáról szólt, hanem arról is, hogy a gyerekek érezzék, a jól végzett munka a normalitás állapotának számít. Igyekeztek hát ennek megfelelően kezelni őket, úgy, ahogy az a mai oktatási rendszerben csak ritkán történik meg. Általuk is üzenik a felnőtteknek, hogy hagyják őket gyereknek lenni, és segítsék őket fokozatosan belenőni a felelősségvállalás felnőttes világába.