Három éve mutatták be a hazai mozik Tracy Letts Tony- és Pulitzer-díjas tragikomédiáját Meryl Streeppel a főszerepben, de a 2007-ben színpadra állított, fanyar humorú darab már a premier után sorra zsebelte be a sikereket a tengerentúlon.
A gyógyszerfüggővé vált, szájrákkal küzdő hetvenes anya alkoholista férjének eltűnése miatt toborozza össze a családot: az asszony kíméletlenül lerántja leplet az elhallgatott titkokról, miközben magánéleti konfliktusaival küzdő három lányát öleli és porig alázza. Noha kezdetben a családtagok úgy hiszik, apjuk csupán elvonult egy időre, valójában nem kért többet az egymást felemésztő családi viszonyokból.
Tennessee Williams a Macska a forró bádogtetőn megírásával már bemutatta, hogy mire képesek az évtizedekig elfojtott családi titkok; Edward Albee Nem félünk a farkastól klasszikussá vált kamaradrámája szintén az illúziók mögötti realitással állít szembe, itthon pedig Pintér Béla Parasztoperája ábrázolta feledhetetlenül a családi titkok kártékonyságát. Hasonló kérdéseket feszeget az Augusztus Oklahomában is, amelyet Magyarországon 2009-ben a Vígszínház vitt színpadra Eszenyi Enikő rendezésében, a múlt héten pedig az ötéves Zenthe Ferenc Színház mutatta be a budapesti József Attila Színházban.
A díszlet tipikus amerikai, fából készült családi ház – itt bontakozik ki a három Weston lány drámája. A két felvonásba sűrített játékidő alatt szinte minden viszony megkérdőjeleződik, de az önirónia éppen akkor válik a túlélés eszközévé, amikor a feszültség elviselhetetlenné fokozódna.
Tracy Letts alapgondolatának az sem árt, hogy klisékkel szórja tele darabját: a vérfertőzés, a drog- és alkoholfüggés, a pedofil hajlam mind megtalálható a Weston família sötét titkai között. Susán Ferenc rendezése egy percre sem veszíti el a nézői figyelmet, alakjait emberi gyarlóságunk leleplezése ellenére szerethetővé teszi és képes megértetni, hogy a lányait ellehetetlenítő Violet Westont (Vándor Éva) elsősorban az anyai törődés vezérli.
Tökéletesen megformált karaktereket látunk, precízen átélt monológokat vonultat fel ez a tragikomédia, amely igazi színészi jutalomjáték. A legidősebb lányt, Barbarát megformáló Bozó Andrea játéka a második felvonásban teljesedik ki, hiteles alakítása szinte elviszi a darabot, csakúgy, mint a gyűlölet és szeretet között ingadozó, egyszerre kegyetlen és szeretetteljes anya érzelmi skáláit az őrületig fokozó Vándor Éva alakítása.
Kemény fába vágta a fejszét a salgótarjáni teátrum társulata, azonban nemcsak az elsöprő erejű fekete komédia hiteles és megrendítő bemutatása lett az érdeme, hanem új mélységet is adott a darab eddigi értelmezéseinek.