Nem tisztem most elemezni, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) épületének szecessziós díszítései, minden lépcsőfordulóban fölbukkanó szobrai, történelmünkbe és kultúránkba remek bevezetőt nyújtó egyéb vizuális attrakciói mennyire szolgálják az ide ellátogató kölkek épülését, feladatom kimerül annyiban, hogy elmondjam: a levéltár munkája létfontosságú.
A projekt bemutatóján elhangzott beszédek – mind Mikó Zsuzsanna főigazgatóé, mind Hafenscher Károlyé, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosáé – maximális nyitásról árulkodtak. Igen, a 21. században élünk, nem lehet, nem kell, és egyáltalán: lehetetlen továbbra is fönntartani az elefántcsonttoronyba zárkózó állami intézmények patetikus, mindenek fölött álló zártságát. A „mindeneket”, vagyis a nagyközönséget, a jövő kutatóit, de a „szimpla” érdeklődőket is be kell engedni, sőt, egyenesen invitálni kell az intézménybe, ha azt akarjuk, hogy a „gyökereinket komolyan vegyék, a múlt kulcsait maivá tegyék”.
Ahogy Kovács Eleonóra projektvezető elmondta: jelenleg 41 levéltáros kolléga dolgozik a reformáció MNL-projekt forrásföltárásán, református, evangélikus oktatási intézmények pedagógusaitól is szaktanácsot kérve, hogy véletlenül se csússzon hiba a rendszerbe. A misszió jelenlegi állása egy mindenki számára hozzáférhető oktatási segédanyag a reformáció történetéről az intézmény honlapján – ó, ha nekem anno ilyen tankönyveim lettek volna! –, az általános iskolás és gimnazista korosztályt megcélozva. Ezek levéltári forrásokra alapozva mutatják be a reformáció történetét, főképp a korai időszakra és a hazánkba érkező impulzusok meggyökeresedésére fókuszálva – jó is, hogy fókuszálnak, hisz a reformáció története akkora, hogy bátor és konzekvens koncepció nélkül csak nyomasztó adathalmazzal állnánk szemben.
Az internetes segédanyag kedves és olvasmányos, legyen elég kitérni arra, hogy a Tudtad-e…? kezdetű keretes kis információk, érdekességek mindig egy piros almával jelöltek, ím, a tudás fájának gyümölcse, lehet harapni, csak aztán jóra tessenek használni azt a tudást!
Természetesen, ahogyan azt Apáti Anna Zita, a projekt levéltár-pedagógiai munkacsoportjának vezetője elmondta, nem érik be annyival, hogy közzétesznek az interneten egy olvasnivalót. A levéltár kapuja nyitva áll a tudásukat megméretni kívánó iskolai csoportok előtt.
Az intézmény munkatársai összeállítottak egy kérdőívet, amely egyéni és csoportos versengésre is alkalmas, korabeli anyakönyvi bejegyzések alapján kell például kitalálni, hogy a katolikus férj s a protestáns feleség gyermekei milyen felekezetűek is lettek végül. Vagy három templombelsőt ábrázoló kép alapján kell eldönteni, melyik a stiláris kakukktojás. Kedvenc feladatom, amikor Sylvester János Újtestamentumának kell új borítót tervezni és ma is eladható kísérőszöveget fogalmazni.
Az egész projekt ars poeticája is lehetne Hamvas Béla (egyik legnagyobb írónk apja evangélikus lelkész, tanár, író volt) versének részlete, melynek egészét a levéltár honlapján olvashatjuk: „S az Ő hangján szólt hozzám a szél, / Mint anya, ki gyermekének mesél, / Millió apró tükörben láthatod magadat, / Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!”