A román határ szomszédságában lévő Peregen vagyunk, amolyan senki földjén, mégis meghatározó történelmi események színterén. A történet szerint itt nő fel a világtól látszólag elzártan, de széles körű érdeklődése miatt mindenhez közel Vitus István, az Étvágy az imákra című keresőregény főszereplője, a nyolcvanas években, amikor az identitásválságból kilábaló magyar társadalom is hovatartozását keresi.
Vitus emlékképeiben megjelenik számtalanszor az apja is, a forradalmár, akinek 1956. október 25-én, két nappal a forradalom kitörése után már nyilvánvaló volt: „A világ legnagyobb hadseregével rendelkező diktatúrája nem fogja hagyni, hogy Kelet-Európa maga döntsön a sorsáról.” Ezzel szemben a rendszerváltás tizenévese 1989-ben már úgy véli, határozhat arról, hogyan szeretne élni.
Az Étvágy az imákra olyan, akár egy road movie Peregről Budapest irányába, az elnyomásból az elképzelt szabadságba – egy kamasz furcsa, kettős identitásának tükrében. Egyszerre kereső- és családregény Poós Zoltán négy évig írt negyedik regénye, mely feltehetően sokkal régebb óta érett már az íróban, de el kellett telnie megfelelő időnek ahhoz, hogy saját történetétől kellőképpen eltávolodva a nyolcvanas évek hiteles látleletét alkossa meg.
Az időben és térben váltakozó, pontosan adagolt epizódok autentikus környezetet teremtenek, a szóban forgó időszak rajongva ábrázolt, gazdag könnyűzenei és tárgykultúrájával gyönyörködtet, de a történet nem ezek miatt visz magával az első oldalaktól fogva. Attól a bizonyos kettős identitástól válik hangneme kivételessé, amelyet Poós vállaltan magáénak tart.
„Különös volt megélnem tizenévesen a fővárosba érkezve, hogy többet tudok a kortárs rock and rollról – valószínűleg túlkompenzálásom miatt is –, mint sok pesti egyetemista. A román határ mellett felépítettem egy többezres lemezgyűjteményt, rádiójátékokat rögzítettem, a Vigilián át a Mozgó Világig minden fontosabb folyóiratot megvettem, kijegyzeteltem még a Magyarország című hetilapot is, szobrokat készítettem, festettem, lefotóztam minden követ és bogarat, megírtam Horthy életrajzát, de készítettem pszichoanalitikus naplót is. Hosszú játszma volt, de úgy tizennyolc éves koromban eldőlt, hogy az írás lesz a hivatásom” – idézte fel érdeklődésünkre a szerző az útkeresés időszakát.
A környezet egyszerre hordozza a román határ menti elhagyatottságot, egy egykor volt vadászterületet és a monarchia hadgyakorlatainak terepét, a történelmi Magyarország sorsát eldöntő találkozók színterét, ahová vadászni járt a két világháború közötti elit, ily módon pedig ez az írót inspiráló lokális metamorfózis megtestesítője, amely a főhőst is kísérő kint is, bent is érzésére erősít rá.
„A magára hagyottság metafizikai tája ez a környezet, ahol a hatvanas évek elején maga a Pokol is megnyílt, hatalmas gázkitörés volt itt, lángoszlopok súrolták az ég alját. Különös vidék ez, ahol magára hagyottan áll számos vártoronyszerű építmény, amelyek messziről tényleg vártornyoknak tűnnek, valójában az 1800-as évek eleje óta itt álló zabsilók.
Kevesen tudják, hogy itt tartották 1912-ben az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb hadgyakorlatát. Járt erre Ferenc Ferdinánd, itt ítélték meg úgy a haderő potenciálját, hogy ha Szerbiával háborúba keverednénk, akkor az megnyerhető lenne. Peregen győzködte Ribbentrop Horthyt arról, hogy meg kell támadni a Szovjetuniót. A második világháború után ez a vidék maga lett a perem, miközben Trianon előtt a történelmi Magyarország közepén helyezkedett el. Érdekelt a táj titka, mint ahogy az is, hogyan változik meg az ember, amikor az életébe váratlanul becsapódik egy képzeletbeli meteorit” – mondta Poós Zoltán.
Ahogy Marcel Proustnál a teasütemény íze indítja el az emlékezést az eltűnt idő nyomába, úgy ebben a regényben a Miatyánk szövegére való koncentrálás indítja be az emlékek áradását. Az író számára fontos volt, hogy történetének megmaradjon a meseszerűsége, peregi és pesti anekdotáinak hősei ne egyezzenek valós személyekkel, de közben lássuk közelmúltunk ifjú hőseit, akiknek életét úgy változtatta meg a rendszerváltás, mintha egy kisbolygó csapódott volna a körúti aszfaltba.