2017. január 17., kedd, Antal, Antónia napja
Kultúra
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/kultura/erdekhazassag-nagy-falon-1315756/

Érdekházasság a nagy falon

Az alkotásba belekerült minden, ami máshol már működött
A nagy fal című film nem egészen arról szól, amiről elsőre szeretnénk hinni. A felszínen A nagy fal egy álközépkori fantáziafilm, holly­woodi és kínai színészekkel, epikus csatajelenetekkel, gyönyörűen színes kosztümökkel, sok számítógépes szörnyeteggel, meseszerű nagyvonalúsággal. Nem annyira a felszínen pedig ez a film a kínai és az amerikai filmgyártás érdekházasságának ha nem is az első, de mindenképpen fontos gyermeke.

Csang Ji-mu (Zhang Yimou) rendező a filmkészítés egyik igazi mestere, eddig olyan észvesztően megkomponált, csodálatos látványvilágú filmekkel örvendeztetett meg minket, mint amilyen a Hős (2002), A repülő tőrök klánja (2004), Az aranyszirmok átka (2006) vagy A háború virágai (2011). Filmjeiben olyan harmóniára törekedett, amelyben a látvány és a történet nemcsak kiegészíti egymást, hanem összeadódva együtt építik a valóban eposzi méretű érzelmek és mitikus sorstragédiák képzelet szülte világát. Nála egy lehulló virágszirom szépségesen felvett jelenete sem csúszik át a giccsbe, inkább egyenrangú partnere lesz a nagy hozzáértéssel koreografált párbajoknak és csatajeleneteknek. Ő az a rendező, akinél a forma és a funkció, a belbecs és a külcsín rendszeresen, filmről filmre és jelenetről jelentre randevút ad egymásnak.

Forrás: UIP-Duna Film

Matt Damon a hitelesség kedvéért Kassai Lajostól vett lovasíjász-órákat

A nagy fal című új filmje majdnem ebbe a sorba illeszkedik – ahol nem, ott nagyon kilóg a lóláb. Ezt a lólábat pedig nyugodtan elnevezhetjük kompromisszumnak: hiszen kompromisszumok egész sorát kellett – feltételezésünk szerint – kötni ahhoz, hogy egyáltalán létrejöhessen ez a „műalkotás”. Kompromisszum volt például, hogy az elképzelt középkori Kínában játszódó történet hazai szereplőgárdája (például a márványarcú Tian Jing és a roppant tehetséges Andy Lau) kiegészüljön az éppen csúcson lévő amerikai színészekkel, köztük a Kassai Lajos lovas íjásztól órákat vevő Matt Damonnal, a Trónok harca és a Narcos óta ugyanazzal a bajusszal házaló Pedro Pascallal és az őrülten zseniális Willem Dafoe-val.

És kompromisszum volt az is, hogy a mozi egyszerre hódítsa meg a kínai és a nyugati közönséget, azaz egyszerre tűnjön vuhsziának (nagy hagyományú műfaj a kínai kultúrában, hős harcművészek kalandjait mutatja be) és eleje-közepe-vége fantasyfilmnek. De míg az előbbiben a katarzis forrása a hős tragikus sorsa, addig az utóbbiban ugyanezért a katarzisért a jó ütemű fokozással előkészített végső összecsapás egy hajszálon múló feloldása felelős. E kettő nem barátja egymásnak, minden igyekezet ellenére sem: a megrázó értékveszteség jól előkészített ábrázolása és a világ gonosz erőktől történő sikeres megmentése fölötti győzelmi mámor csak kivételes esetekben találkozik egymással a filmvásznon (erre lehet példa az utóbbi időből a Zsivány egyes).

Jelen esetben ez nem sikerült, a vu­hsziá­ból maradt a legendás körítés, a csodás fegyverek és látványos harci koreográfiák, minden más környezetidegen papírmasé egy ügyetlen árnyjátékban: se sorsok, se jellemek, se egyéni történetek, csupán két, szerencsesütibe való olcsó igazság (fontos a bizalom, illetve ne legyél kapzsi). Amit pedig ehhez a fantasy hozzáadott, az sem sok: a nyugatról érkező két zsoldos-kalandor (némi Marco Polo-reminiszcenciá­val) a legendás puskaport lopná el, de a nagy falon átélt első ütközet hatására gyorsan megváltoznak, hogy aztán egyikük hős, másikuk pedig őt különösebb feszültségek nélkül kiegészítő sidekick legyen.

Mégse hagyjuk ennyiben ezt a filmet, hiszen egy gyönyörű, látványos, nagyszabású ötvözet, amelybe belekerült minden, ami máskor és máshol már működött, külön-külön. A nagy műgonddal kidolgozott szörnyetegek elleni csatajelenetek hol a Pitch Black űrhorror szürreális világából, hol a 300 című képregényfilm képkockáiból, hol a Csillagközi invázió (vagy a Z világháború) cunami keltette tengerárral elsöprő ostromjeleneteiből, hol a selyempunk nevű új műfaj sajátosságai­ból merít. Teszi ezt darabjaiban sikerrel, még akkor is, ha az elkészült ötvözet törékeny lesz, elbukik az első próbán.

Kiemelt

A néppárti Antonio Tajani lett az Európai Parlament elnöke

Tajani 351 voksot kapott, riválisa, a szociáldemokrata Gianni Pittella 282-őt. Az abszolút többséghez minimum 317 szavazatra volt szükség.

Poszt-trauma

Már árulják az Obama-korszak utolsó leheletét

Újabb remek ötlettel álltak elő az amerikai liberálisok.

Pilhál György is szerkesztőséget vált

Tovább erősödik a csapat.

Na, hová tart Bayer Zsolt?

Távozik a Magyar Hírlaptól.

Na, hová tart Azurák Csaba?

Intenzív tárgyalások zajlanak az ellenzéki körökben nagyon népszerű Kóczián Péterrel is.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!