„Mi is az a színház? Ahol emberek játszanak embereknek. Úgy tesznek, mintha. A színház tehát a mintha művészete. És ha ezt a minthát minél jobban elhiszik az emberek, annál inkább működik ez a színháznak nevezett forma. A színház tehát a hiszékenyek és elhitetők találkozási helye. Nem véletlen, hogy a reformációban nem engedték a színházakat működni, aki hitet, az hazudik, aki hazudik, az tisztességtelen ember, aki tisztességtelen ember, mert hazudik, nem lehet jó keresztyén.” A fenti ragyogó gondolatmenetet Zalán Tibor vetette papírra, és a Napkút Kiadó gondozásában a B2-páholy.
Tűnődések a belső oldalon című esszékötetében jelent meg. Nem azért idéztem, hogy vitázzak vele, és nem is azért, hogy igazolni próbáljam az állításait, hanem egyszerűen csak azért, hogy a sok ismert kísérlet mellett – amelyeknek mindegyike azt tűzte ki célul, hogy megfogalmazza, mi is a színház, és mi a dráma – láthassunk egy teljesen friss és újszerű megközelítést… és némileg ráterceljünk az alábbiakban. Sőt, induljunk ki egyenesen belőle.
A magyar dráma napja van ma. 1883. szeptember 21-én tartották Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatóját a Nemzeti Színházban, Paulay Ede rendezésében. (1984-ben kezdeményezte a Magyar Írók Szövetsége, hogy ennek évfordulója legyen a magyar dráma napja.) Igen nagyszerű választás volt ez. Az ember tragédiája ugyanis – és most próbálok se nem iskolai, se nem önképzőköri, sem érettségi tételi, sem megnyitóndadogási, sem konferenciánokoskodási, sem tankönyvízű közhelyeket mondani – tényleg képes elhitetni a „minthá”-t.
Bár nem ismerem a korabeli emberek gondolkodását annyira, amennyire szeretném (hiába olvasok olyan sok irodalmat a korból), biztos vagyok benne, hogy már ott és akkor ők is tudták, érezték, érzékelték ezt. Hogy elhitték Madáchnak minden szavát. Elhitte Arany János is, aki először ugyan kételkedett abban, hogy jelentős művel áll szemben, később azonban revideálnia kellett nézeteit, és lelkesen segített a tökéletessé tételben. (Egy 2005-ben lezárt filológiai-grafológiai vizsgálat szerint mintegy 5718 alkalommal javított bele, igaz, ezeknek a javításoknak túlnyomó része csak a helyesírást érinti, tehát minden kétséget kizáróan a mű, a gondolat és a szerkezeti megformálás elsősorban Madách Imréé.)
El kellett hinnie a feleségének, Fráter Erzsébetnek is, akiről a szerző Éva alakját mintázta, és aki a jól induló házasság későbbi éveiben, amikor Madách börtönben raboskodott, „fogadta régi udvarlóit” (olvashatjuk a szemérmes Wikipédián). (Madách azt állította, csak azért nem festette sötétebb színekkel Évát, mert a mű megírása közben eszébe jutott az édesanyja.)
Elhitték tehát a kortársak, elhitték a bemutatóra összegyűlt nézők, és elhiszik, elhisszük neki azóta is, mindenféle feldolgozás útján és azoknak dacára, hogy a lét legfontosabb kérdéseit boncolgató műben így beszél az Úr, így beszél Lucifer, Ádám, Éva, és a többiek. Csak neki, Madáchnak hisszük el, hogy így beszélt az isten, így beszélt a sátán, és így beszéltek az emberek. És végül nem is tudjuk elképzelni, hogy bárhogyan másképpen beszélhetett az Úr, Lucifer és az emberek.
Méltán a magyar dráma napja tehát a legnagyobb magyar dráma, és az egyik legnagyobb, magyar nyelven született mű ősbemutatójának a dátuma. A cikkben szándékosan nem idéztem egyetlenegy részt sem belőle – egyrészt azért, mert az évek alatt a rengeteg idézés elkoptatta, másrészt meg azért, mert csendben, otthon elolvasva vagy egy újabb feldolgozásban, rendezésben megtekintve biztos, hogy mindenki újra felfedezi az értékeit, és ezt a hihetetlen élményt meg kell élni.
Jutalom
A Szép Ernő kuratóriuma idén is kiosztja a Szép Ernő-jutalmakat, melyeket ma 16 órakor adnak át a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Szép Ernő-életműdíjban évtizedeken átívelő drámaírói és színházi tevékenységéért, költői nyelvéért és széles műfaji merítésű, folyamatos dramaturgiai munkájáért Zalán Tibor részesül. A Szép Ernő-díjat eddigi drámaírói munkásságáért, különös tekintettel a Visszaszületés című művére, a XXI. század egzisztenciális kérdéseinek filozófiai mélységű megközelítéséért Visky András kapja. Szép Ernő-különdíjban pedig Lengyel Anna részesül a PanoDráma létrehozásáért és működtetéséért. A vendégeket Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszönti, a díjazottakat Szörényi László, Radnóti Zsuzsa és Ascher Tamás laudálja.