Február 8. és 11. között tartják meg a Magyar Filmakadémia Egyesület szervezésében, a Magyar Nemzeti Filmalap és az NMHH Médiatanácsa támogatásával a 4. Magyar Filmhetet. Az eseményre idén a korábbiaknál jóval több nevezés érkezett, így a négy nap alatt öt kategóriában összesen 131 alkotást tekinthetnek meg az érdeklődők.
Szabó István filmje egy férfiról és egy nőről szól, akik a háború alatt találkoznak, és illegalitásba vonulva, közös lakásban kénytelenek eljátszani azt, hogy házasok. Idővel egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ám a nyomasztó légkörben és a történelmi helyzetben a bizalmatlanság befurakszik a kapcsolatukba is.
A versenyprogramba az alkotók idén 76, a Mecenatúra-program által támogatott filmet neveztek, összesen 59 dokumentumfilmet, 4 tévéfilmet, 21 kisjátékfilmet és 29 animációt. Látható lesz többek között Tuza-Ritter Bernadett egyedülálló alkotása, az Egy nő fogságban, amit idén első magyar dokumentumfilmként beválogattak a Sundance-fesztivál versenyprogramjába.
A mű napjaink Budapestjén játszódik, és egy borzasztó intézményt mutat be, ami nem is olyan ritka, mint gondolnánk: főhőse modern kori rabszolgaként él egy jól szituált család házában. Maris mindenféle ellentételezés nélkül, mindössze a lakhatásért vezeti a háztartást, foglalkozik a gyerekekkel, emellett dolgozik is, 12 órában takarít, gazdái azonban még a keresményét is elveszik, alkalomadtán hiteleket vesznek fel a nevére, sőt, ha rossz napjuk van, fizikailag is bántalmazzák.
Mindezt pedig annyira normálisnak tartják, hogy még azt is megengedték a film készítőinek, hogy a házukban forgassanak, és ugyan arcuk mutatása nélkül, de felvegyék, ahogy szóban vagy éppen fizikailag bántalmazzák a főszereplőt.
A gazdák szerint ugyanis három rabszolgájuknak jobb dolguk van, mint ha otthon élnének a saját családjukkal, ezért tulajdonképpen még hálásnak is kellene lenniük. Tuza-Ritter Bernadett filmje végtelen érzékenységgel és empátiával követi főhőse mindennapjait, és azt is megmutatja, hogy a teljes alávetettségből is lehet kiút. Levetítik Csarnai Attila Meghalni Ukrajnáért című dokumentumfilmjét is, amely három magyar nemzetiségű áldozat családján keresztül mutatja be, hogy a kárpátaljaiakat miként érte a kelet-ukrajnai háború.
A filmhét programjában szereplő alkotások közül nagyon különlegesnek ígérkezik Mosonyi Szabolcs Tiltott zóna – harctéren a vadvilág című műve is. A film egy nem minennapi helyről szól Budapest mellett, ahol közel másfél évszázada katonai gyakorlatokat folytatnak, emiatt tilos a belépés. A fegyverek által védett környezet az ember távolléte miatt azonban kiváló terep számtalan különleges állat- és növényfaj számára, amelyek a mezőgazdasági termelés alá vont Alföldről mára már teljesen eltűntek.
A tévéfilmek közül Fazakas Péter Árulók című alkotása tűnik érdekesnek. A történelmi filmben az 1948-ban a szovjetek által megszállt Magyarországon Illés Tatjána – Illés Béla író, a szovjet hadsereg őrnagyának lánya – az egyetemen apja egyik főművét, a Guszev cári tisztről írt könyvét szeretné színpadra állítani. Munkáját Tamási Gábor tanársegéd is segíti, ezért egy küldöttséggel elutazik a Szovjetunióba, hogy Guszev ezredes után kutasson. Ám kiderül, hogy Guszev nem is létezett.
A filmhét bámulatosan széles kínálatában a kisfilmek, dokumentumfilmek és tévéfilmek mellett lepereg mind a tizennyolc tavaly bemutatott magyar nagyjátékfilm, a közönség így megnézheti többek között a Testről és lélekről, az Aurora borealis, az Álom hava és a Kincsem című alkotásokat is.
A szemle február 11-én, vasárnap este a Jupiter holdja vetítésével zárul. A 3. Magyar Filmdíjak díjátadóját idén nem közvetlenül a filmhét után, hanem később, március 11-én tartják majd.