Tegnap, életének 67. évében elhunyt Tőkéczki László Széchenyi-díjas történész.
Tőkéczki László 1951. szeptember 23-án született Szikszón, Miskolcon érettségizett, 1970–1972 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, 1972–1975 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) bölcsészkarán tanult, és történelem–német szakos tanári oklevelet szerzett. 1978-ban került a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Pedagógiai Kutatócsoportjához, 1989 óta volt az ELTE Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézete Művelődéstörténeti tanszékének docense, tanszékvezetője.
1991 óta dolgozott a Hitel szerkesztőjeként. A Duna Televízió alapító kuratóriumának is tagja volt, az 1998-ban alapított Református Tehetséggondozó Alapítvány elnökeként és a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány alapító tagjaként is tevékenykedett, valamint betöltötte a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) alelnöki tisztét is, lapjának, a Valóságnak főszerkesztője volt. Részt vett a Protestáns Közművelődési Egyesület megalapításában, 2002-től a Dunamelléki Református Egyházkerület világi főjegyzője, 2009-től főgondnoka volt.
Tőkéczki László kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott, kutatási területe a sajtó-, eszme- és neveléstörténet, a protestáns egyház története, kismonográfiát publikált Prohászka Lajosról, 2000-ben jelent meg Tisza István eszmei, politikai arca című monográfiája. Történelmi arcképek II. című könyve 2013-ban látott napvilágot a XX. Század Intézet gondozásában. Tagja volt az 1956-os Emlékbizottság történész munkacsoportjának is. Az évek folyamán Magyarországon és a kisebbségi magyarság körében tudományos, egyházi, politikai és közművelődési felkérésekre rengeteg előadást tartott.
Tőkéczki László munkásságát 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetéssel ismerték el, 2017-ben pedig Széchenyi-díjjal tüntették ki a magyar és az egyetemes történelem, illetve az eszme-, művészet- és művelődéstörténet területén egyaránt kimagasló tudományos és oktatói pályája, különösen Tisza István életművével kapcsolatos hiánypótló kutatásai és publikációi, valamint széles körű történelmi ismeretterjesztő tevékenysége elismeréseként. A neves történész a Magyar Idők publicistája is volt.