Másfél éve írtuk, hogy a legidősebb akadémikus pályafutása még korántsem ért véget.
Tavaly télen még arról beszélt, hogy folyamatosan kutatja és próbálja megoldani a régi művészettörténeti rejtélyeket. Háborgott a virtuális kiállítások miatt, és arra biztatott, hogy élőben nézzük meg a műkincseket, ne elégedjünk meg a pixelek közt elvesző szépség merő utánérzetével. Ha valaki közelít a százhoz, hajlamosak vagyunk őt örök életűnek gondolni, ezért most döbbenten fogadjuk a hírt: életének 98. évében elhunyt Garas Klára művészettörténész.
Garas Klára 1919-ben született Rákosszentmihályon, 1937-ben érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténet–régészet szakán folytatta tanulmányait, 1941-ben summa cum laude doktorált. Összesen negyven évig dolgozott a Szépművészeti Múzeumban, 1964–1984 között az intézmény főigazgatójaként. Tudományos munkásságán és múzeumi pályafutásán túl számottevő volt a szakmai közéletben kifejtett tevékenysége is. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává 1985-ben választották meg, 1977-ben Móra Ferenc-emlékéremmel, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
Az intézményt több mint húsz évig vezető Garas Klárát a Szépművészeti Múzeum saját halottjának tekinti.