– A Buda Folk Band ünnepel, immár tíz éve van jelen a magyar zenei életben.
– Örömteli esemény elérni az első X-et. Tartalmas tíz évre tekinthetünk vissza, tele sikerekkel és nehézségekkel. Nem állítom, hogy eddig az útkeresés időszakában voltunk, de mostanra tisztázódott igazán, hogy valójában mi is a mi utunk. A jövőben töretlenül szeretnénk ezt folytatni és inspirálóan hatni a következő generációkra. Eddig fiatal zenekarnak láttam magunkat, most azonban nincs mese, végérvényesen felnőttünk.
– A nagykorúság másfajta felelősséggel jár?
– Tisztában vagyunk azzal, hogy milyen hangzásokban gondolkodunk. A továbbiakban örülnék, ha más célok is beérnének, több energiát fektetnénk például a színházi munkákba, illetve szeretném, ha a közönségre is nagyobb hangsúly helyeződne. Megítélésem szerint kialakult egy erős, nagyobbrészt értelmiségiekből álló közönség, akik a kezdetektől nyitottak voltak a zenénkre. Bár a létszámot tekintve nem vetekszünk a popzenészek rajongótáborával, azonban koncertlátogatóink értelemmel és figyelemmel közelítik meg az általunk képviselt zenét.
– Ha jól gondolom, annak idején nem egyik napról a másikra alakult meg a Buda Folk Band.
– Minden fiatal zenész álma a zenekar-alapítás; az ötlet minket sem hagyott hidegen. A tagokkal régóta ismertük egymást, és mivel apáink is tudtak együtt játszani, feltételeztük, hogy nekünk is sikerül majd. A kezdeti felállás az idők során változott, de a zenekar magja ugyanaz.
– Fennállásuk óta több rangos díjat söpörtek be itthon és külföldön egyaránt. 2014 januárjában például a World Music Charts Europe második helyezését érték el. A külföldi sikernek mi lehet a titka?
– Egyfajta életszemlélet tükröződik a zenénkben. Emellett úgy gondolom, hogy a magyar zene és dallamvilág külföldön mindig is befogadásra talált. A tetszetősség, a trendkövetés távol áll tőlünk, a zenét arra használjuk, hogy az érzéseinket és a gondolatainkat fejezzük ki minél pontosabban. Ezt a hozzáállást általában mind a szakma, mind pedig a közönség méltányolja.
– Magyarországon kívül másképp játszanak?
– Minden közönség másmilyen, előre soha nem tudható, kikre is számíthatunk. Elsősorban nem az a feladatunk, hogy felmérjük a közönséget, hanem az, hogy a lehető legjobb minőséget nyújtsuk, bármilyen is legyen a hallgatóság.
– Mit gondol, miben tud más lenni a Buda Folk Band a mostanában gombamód szaporodó népzenei együttesekhez képest?
– A világhoz való hozzáállásunk lehet a különbözőség egyik kulcsa. Számomra ebben a kategorikus világban a népzene fogalma is komoly kérdéseket vet fel. Mindenki másképp definiálja, mindenkinek mást jelent.
– A kultúra megítélése is ennyire kérdéses?
– Sok helyen igyekeznek meghatározni a kultúra feladatát. Azt gondolom, egy jó zene, vers vagy film örömet, feltöltődést, élvezetet okoz. A világ számos pontján megfordultam már, és az a tapasztalatom, hogy azok az egészséges társadalmak, ahol él és virágzik a kultúra. Ahol nyomokban sem lelhető fel, igyekeznek kreálni valamit, de az mindig természetellenes benyomást kelt. Nekünk, akik gazdag és értékálló kultúrával rendelkezünk, kötelességünk, hogy méltóképp őrizzük, ápoljuk és vigyázzunk rá. A kultúrát ugyanakkor a hithez hasonlítanám; a „térítésben” nem mindegy, hogy azt milyen módszerekkel és hogyan teszik. Az erőltetését nem támogatom. A kultúra életszemlélet, és mindenki másképp viszonyul ahhoz a világhoz, amelyben él.
– Egy zenekar életképes maradhat több évtizeden át?
– Bármilyen együttes, közösség vagy házaspár számára feltehető ez a kérdés. Remélem, hogy a Buda Folk Bandet eddig is összetartó közös gondolkodás a későbbiekben még inkább megerősödik. Feltétlenül hosszú távon gondolkodunk, és még csak a munkánk elején tartunk.
– Várható mostanában új album?
– Az év végére tervezzük megjelentetni az új lemezt. Addig viszont még sok műhelymunka vár az együttesre, ötletekben szerencsére nem szenvedünk hiányt.
– Tíz év nem kis idő. Elégedett?
– Ritkán vagyok elégedett. A zenénket mindig kritikusan hallgatom, máskülönben nem fejlődhetne. Az egészséges önkritika a minőség erősítője.