A CEMEC egy olyan kezdeményezés, amely nemcsak a kora középkori régészeti anyagot próbálja virtuálisan összekapcsolni, hanem a múzeumok gazdasági és módszertani megújításával is kísérletezik. A kiállítás egyik kurátora, Szenthe Gergely régész úgy véli, a hidegcsúcs idején induló népvándorlások és a késő antik, bizánci civilizáció válságjelenségeiben könnyen megtalálhatjuk a számunkra is fontos elemeket.
Egy történeti kiállítás mindig értelmezés: amikor egy régészeti korszakról beszélünk, mindig azokat a pillanatokat, szempontokat domborítjuk ki, amelyek számunkra, a korunknak fontosak, mert a régészeti lelet nem „beszél magáról”, mindig mi szólaltatjuk meg. Ezért gondolták, hogy egy, e „válságperiódusból” származó avar előkelőség sírleleteit felhasználva kitalálnak egy avar figurát, aki „megszólaltatja” a tárgyi kultúrát és a korabeli világot.
Az „idős avar úr” történetének elbeszélésére a legmodernebb technikákat használták: kivetített animációt, hangzuhanyokat és az olasz együttműködő partner által létrehozott „holofalat” – amely a kunágotai előkelőség kardjának „életrajzát” mutatja be. – Ezek az módszerek pár éve még ismeretlenek voltak a muzeológiában – mondta Szenthe Gergely.
Mivel az Életre kelt avarok című kiállítás egyfajta új európai muzeológia megteremtését célzó vállalkozás része, megkérdeztük, hogyan próbálják ezt megtenni. Szenthe szerint a CEMEC-projekt kifejezett célja, hogy új utakat keressen a muzeológia számára. Persze – ahogyan ez ma Európában szinte kötelező – a projekt célja egy „üzleti modell” létrehozása is, amivel a fenntartható múzeumot próbálják megalapozni, tehát a költséghatékonyságról van szó.
A másik cél, hogy felhasználja a 3D-s technikákat, amelyeket az elmúlt pár év technológiai forradalma nyomán széles körben és viszonylag olcsón meg lehet szerezni. A drágán szállítható, költséges és csak kevesek számára hozzáférhető műtárgyak kiállításait digitális, a weben is elérhető tartalmakkal egészítik ki. Persze a digitális pótlékok az eredeti tárgy hatását és jelenlétét nem pótolhatják, de nagyon fontosak, mert a tárgyak mellett olyan szemléltető szerepet kaphatnak, amellyel rengeteg információ adható át a nézőnek.
A régész elmondása szerint ha sok adatot szeretnének átadni, akkor inkább a digitális technikát alkalmazzák. Ilyen a falra vetített idővonal (az egész európai kora középkort felölelő időegyenes), amely átláthatóvá teszi a kontinens Kr. u. 300 és 1000 közötti kultúráját. Ennyi tárgyat lehetetlen volna egyszerre bemutatni, de a modellekből, fényképekből és leírásokból a látogató annyit néz meg, amennyit szeretne.
Sok tárgynak olyan kis részletei vannak, amelyek szabad szemmel szinte láthatatlanok, vagy sokszor csak a szakember lát bennük valamit.
Ezért került holobokszokba egy kölkedi csat és egy fibula (ruhakapocs): ezeken mitológiai jelenetek is vannak, amelyeket holografikus vetítéssel magyaráznak. Mindezek miatt a kiállítás kísérleti jellegű. – Az animációval kísért „idős avar úr” szájából elhangzó történet, a szövegek megértése nélkül nehezen értelmezhető a tárlókban lévő kevés tárgy. Ez szokatlan lehet a látogatónak – véli a régész.
A projektben a Nemzeti Múzeum több intézménnyel működött együtt. A projektvezető az amszterdami Allard Pierson Museum, amely ősszel egy nagyszabású, összegző kiállítást tervez. De a csapat legfontosabb tagja a bonni Landesmuseum szakértője, Michael Schmauder. – Vele nagyon jó szakmai kapcsolatban vagyunk, voltaképpen az ő megkeresésére vesz részt a nemzeti múzeum is a projektben – mondta Szenthe. A legérdekesebb technikai együttműködő pedig az olasz CNR kutatóintézet csapata volt, akik a kiállítás egyik kulcselemének számító kardvetítést készítették.
– Feltétlenül anakronisztikusak vagyunk, ha két történelmi korszakot vetünk össze? A történettudomány részben az aktualizációról szól, mindig lesznek áthallások. Számunkra fontos a VI–VII. századi klimatikus válság hatása a korabeli világra: egy rossz terméseket, gazdasági-társadalmi problémákat okozó kis jégkorszak nyomán új világrend született a VIII–IX. században.
Ez a kora középkori Európa sok tekintetben már a mai európai világ előzménye, hiszen a mai nemzeti identitások nagy része ebben az időszakban alakult ki – magyarázza a régész, de hozáteszi: éppen a magától értetődő aktualitás miatt kell óvatosabban szemlélnünk a korszakot. Tudatában kell lennünk, hogy a felvázolt kép legalább részben szubjektív.
– Az, hogy mi fontosnak tartjuk a klimatikus válságot, részben jelenünk hasonló problémáinak eredménye; ahogyan az is, hogy a projekt kiemelten kezeli az etnikum és identitás kérdéseit, ez szintén a mai európai társadalmak helyzetének tükröződése – teszi hozzá.