Olvasóinknak bizonyára nem kell bemutatni Pál Dániel Levente Az Úr nyolcadik kerülete című anekdotasorozatát, hiszen rovatunk hasábjain, majd később a hétvégi mellékletünkben eddig is rendszeresen betekinthettek a világnak ebbe a furcsa szegletébe. Ezekből a finom humorú, életszagú/élet szülte történetekből sokak által kedvelt Facebook-bejegyzések születtek, később rádiójáték, most pedig könyv és felolvasószínház. Az Úr nyolcadik kerületét az idei könyvfesztivál látogatói is megismerhették.
Ne egy hagyományos író-olvasó találkozót tessenek elképzelni, ahol a kérdező kisasszony az íróval beszélget, ezúttal ugyanis a szerző saját könyvének szereplőivel beszélgetett Kovács Vanda és Őze Áron színművészek, valamint Nagy Koppány Zsolt író (a kötet szerkesztője és szintén lapunk munkatársa) kiváló felolvasószínészi alakítása nyomán. Így aztán még az az abszurd helyzet is előállhatott – amelytől tudat alatt minden íróember retteg –, hogy a szereplő visszaszól megalkotójának, parolázni kezd vele. Persze nemcsak a szereplők léptek ki a sorok mögül, hanem a könyv szerkesztője is, akitől az írásmű megszületésével kapcsolatos kulisszatitokként azt is megtudhattuk, hogy Pál Dániel Levente három szót nem ismer: a határt, az időt és a határidőt.
Persze a derűt és a nevetést nem csupán a mókás kedvű szerkesztő biztosította, hanem maguk a felolvasott részletek is, amelyek remekül működtek a budapesti nemzetközi könyvfesztivál rögtönzött színpadán is. Az együtt nevetés közösségi élményét szabadították fel, amely pódiumhelyzet talán még inkább kedvez a humor kiteljesedésének. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezek az írások magányosan olvasva nem érvényesülnének, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a rendezvény után az író asztala előtt dedikációra várakozók kígyózó sora.
A könyvből kiragadott részletek megjelenítése és a kötetlen hangú beszélgetés jól szervesült, kielégítette a néző kettős kíváncsiságát, amely legtöbbször párhuzamosan irányul a szakmai háttér és az író személyének megismerésére, valamint a könyv világában történő mélyebb elmerülésre. A színpadi adaptáció pedig újabb irányban engedte frissülni és zöldellni asszociációs mezőnket.
Az Úr nyolcadik kerületének alakjai egy kortárs commedia dell’arte szereplői, sokféleségükben is hordozva valamiféle állandóságot a világ nagy tragikomédia-színpadának típusaiból. A borítón Lakatos István munkáját láthatjuk: egy meghökkentő ikon mobiltelefonozó cigány Madonnával, nyakában vastag láncot viselő, szelíd mosolyú maffiózóval, bozontos, vörös orrú hajléktalannal – mindannyian a kerület tipikus figurái, akik nemcsak a festményen, hanem a kötet szövegeiben is furcsa fényű glóriát kapnak.
A karakterek életszerűségét és változatosságát bizonyítja a könyv szerkesztőjének tréfálkozó megállapítása is: „Meggyőződésem, hogy még most is négyszáz szereplő keres egy szerzőt a VIII. kerületben.”