A Fekete György által kifejlesztett technikának és a sok évtizedes szakmai tapasztalatnak hála, egy rendkívül gazdag kiállításba nyerünk betekintést, amelyre leginkább a szépség, az elegancia, a letisztultság és az egyediség jellemző. Ahogy nincs két egyforma fa – amely minden kollázsának alapanyaga vagy háttere –, úgy a művésznek sincs két egyforma munkája sem. Műveiben megelevenedik ősei iránti tisztelete személyes tárgyakkal és fotókkal kiegészülve, hazaszeretete és magyarságtudata, a magyar népművészet iránti szeretete és tisztelete, vallásossága, a magány, az elmúlás és az idő témaköre.
Külön kiemelném, hogy a legtöbb művésztől eltérően Fekete György a kollázsait körbeölelő keretekre is nagy hangsúlyt helyez, mindegyik egyedi, önálló alkotásként is megállná a helyét. A Pesti Vigadó földszintjén november 26-ig látogatható 85 + 85 elnevezésű iparművészeti kiállítás egészen letaglózó élményt nyújt a kuriózumokra vágyó közönségnek. Az ötletek és anyagok tárházát felhasználó, részletgazdag művek valósággal beszippantják a tárlat látogatóját, remek művészeti programot és rengeteg inspirációt adva.
Fekete György 1957-ben kitüntetéssel diplomázott az Iparművészeti Egyetemen, belsőépítészeti dokumentációinak száma mintegy háromszázötvenre tehető, ebből Magyarországon és külföldön százhetven kiállítási terve valósult meg. Nagy méretű plasztikus intarziái több középület enteriőrjében megtalálhatóak. Több száz szakcikk és tanulmány írója, három éven át a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója, majd az Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője lett, később alelnöke a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. 1990-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkárává nevezték ki, alapító tagja a Nemzeti Kulturális Alapnak, valamint alapító alelnöke a Magyar Örökségeket Megnevező Bizottságnak. Belsőépítészeti munkásságát követően született különleges famozaik-kompozícióit, grafikáit, könyveit és kisplasztikáit 2012-ben, az Iparművészeti Múzeumban láthatta először a nagyközönség.
2011-től hat éven át elnöke, majd tiszteletbeli elnöke a Magyar Művészeti Akadémiának, melynek köztestületté válásában kiemelkedő szerepet vállalt. Munkásságát számos díjjal ismerték el: Munkácsy-díjas, érdemes művész, Kossuth-díjas, Prima-díjas, a Köztársaság Elnökének Érdemérme tulajdonosa. Több művészeti és emlékbizottságban vállal szerepet: a Szent Korona Testület, a Fesztiváltanács, az 1956-os Emlékbizottság, az Arany János-emlékbizottság tagja, valamint elnöke a Nemzet Művésze díj bizottságának is.