Az Annabelle-film „jobb megértéséhez” vissza kell ugranunk pár évet az időben: az egész 2013-ban indult, amikor a James Wan rendezte Démonok között (egy magányosan álló vidéki házban egy túlvilági lény terrorizál egy családot) 20 millió dolláros költségvetésből 318 milliós bevételt termelt. Így hát nem maradhatott el a folytatás helyett előbb a mozikba küldött előzményfilm sem: 2014-ben az Annabelle (egy démon által megszállt porcelánbaba zaklat egy kedvesnek látszó amerikai családot) 6,5 millió dolláros gyártási költséggel 256,9 milliós bevételt hozott.
Ahol ennyi tiszta nyereség van, felélénkül az alkotóerő is, az előzményfilmet pedig a várva várt folytatás követte. A 2016-ban mozikba került Démonok között 2 (ezúttal egy londoni házban zaklatnak túlvilági lények egy ötgyermekes családot) ismét James Wan tehetségét dicséri: művészi látomása olyan jól sikerült, hogy 40 millióból több mint 320 millió dollárnyi mozis bevételt eredményezett.
Ilyen (anyagilag) termékeny előzmények után nem apad az alkotói termékenység sem, érkezett is a következő rész. Az Annabelle 2 az Annabelle 1 előzménye: David F. Sandberg (James Wan ezúttal producer volt) nem túl ambiciózus rendezői eszköztárral járta körül a démon által megszállt porcelánbaba keletkezésének történetét. Egy babakészítő mester világtól igencsak távoli tanyáján egy bűnösen túl szép apáca vezetésével egy csapat árvaházi kislány – köztük egy kis bicebóca – menekül kétségbeesetten sikoltozva az ilyenkor szokásos hangvágói és vizuáliseffekt-mesteri trükkök elől.
A kerettörténetnek három fő összetevője van. Az egyik a túlvilági lény által történő megszállottság, a másik a soha meg nem unható „megtörtént események alapján” felvezető mondat aurája, a harmadik pedig a részről részre visszatérő szereplők: a keresztény házaspár, Ed és Lorraine Warren, tulajdonképpen az ő ördögűzéseik történeteit látjuk filmről filmre.
Ehhez a világhoz egy nagyon laza ponton csatlakozik az Amityville – Az ébredés című film. Jay Anson „megtörtént események alapján” írt, The Amityville Horror című 1977-es könyve volt az alapja az első Démonok közöttnek, egy másik vonalon pedig az összes Amityville-filmnek. Ne intézzük el egy vállvonással a jelenséget: ez a könyv az egyik legtöbb filmet, adaptációt és folytatást ihlető rémtörténet. A hetvenes évek végétől napjainkig majdnem húsz egész estés film készült belőle, e szériában ugyanúgy találunk harmadrendű szemeteket, ahogy olyan klasszikusokat is, mint amilyen Stuart Rosenberg 1979-es A rettegés háza című kultikus alkotása.
Jelen filmünk ezúttal negyven évvel az eredeti történet után veszi fel a fonalat, majd megismétli az ilyen filmek összes közhelyét: az annak idején brutális gyilkosság helyszínéül szolgáló, majd elátkozott házba negyven évvel később egy család – három gyermek és az őket egyedül nevelő anya – költözik. A felállásban ezúttal a különlegesség az ágyhoz kötött, csak két ujjának pötyögésével kommunikáló fiú. Sajnos a körülötte létrehozott frásztér nem elég rémisztő, végig érezzük a kis költségvetést nemcsak anyagi értelemben, hanem kreativitás szempontjából is: mintha mindent láttunk volna már valahol, pont ugyanebben a sorrendben, félsz nem is tör ránk, legfeljebb csak akkor, amikor a hangsáv keverője udvariatlanul feltekeri a sokkeffektet.