Sziszifuszi munka, a Korán olvasmánynak is nehéz, nemhogy fordítani és értelmezni. Aki igényes írásokat akar olvasni az iszlámról és az arab kultúráról, az mindenképpen Simon Róbert munkáit keresse, a Corvina Kiadó Keleti forrás sorozatában.
Ebben az évben Simon Róbert a Buddha vagy Jézus? Barlaam és Joszaphát a vallások keresztútján című könyvvel lepett meg minket. Rendkívül fontos munka, a magyar irodalomtörténet szempontjából is. Barlám és Jozafát legendájának magyar fordítása ugyanis egyik legértékesebb nyelvemlékünk, amely a mohácsi veszedelem évében, 1526-ban készült és a Kazinczy-kódexben maradt fenn.
Ez a regényes írás a VI. századtól a kora újkorig a világirodalom legtöbbször lefordított műve volt, és mintegy három évszázadon keresztül Európa talán legnépszerűbb olvasmánya. A történet Sziddhártha-Buddha életét és tanításait dolgozza föl és Indiából indult el nyugat felé, hogy aztán Európába érve már Joszaphát keresztény szent legyen a főszereplője. Vándorútján azonban minden útba eső kultúrával és vallással kölcsönhatásba lépett.
Több mint nyolcvan változata ismert szinte ugyanannyi nyelven és öt vallás találkozik benne, azaz igazi ökumenikus mű. Simon Róbert a rá jellemző alapossággal végzi el a hihetetlenül bonyolult komparatisztikai oknyomozást és bizonyítja be, hogy a kultúrák között sokkal kisebb a távolság és sokkal nagyobb az átjárás, mint gondolnánk. Majd közli a legmívesebb arab verzió magyar fordítását is.
Bár a monográfiarész tudományos munka, kissé zavaróan sok lábjegyzettel „nehézkesítve”, érdemes áttanulmányozni, mielőtt magához az irodalmi csemegéhez ‒ Bilauhar és Búdzászf történetéhez ‒ nyúlnánk.
Előszóként érdemes elolvasni Jorge Luis Borges Egy legenda változatai című esszéjét, egyetemista koromban ez az írás hívta föl a figyelmemet Barlám és Jozafát legendájának izgalmasságára. Az argentin írómágus elképesztő fantáziája garantált kedvcsináló. Ebből azt is megtudjuk, hogy Oscar Wilde híres meséje, A boldog herceg is ennek a legendakörnek a feldolgozása. Akárcsak Sziddhártha vagy Joszaphát, a herceg is gondtalan hedonizmusban élt, azzal a különbséggel, hogy míg az előbbiek még életükben megismerték a létezés árnyoldalait és ennek hatására megváltoztak, ő halála után, szoborként ismerte meg a való életet és az ajándékozás örömét.
Bűvös játék, ne hagyják ki! A könyv mint tárgy is nagyszerű munka, igazi bibliofil gyöngyszem. Befejezésül idézném a régi magyar fordítás kezdősorait: „Úrnak nevébe kezdetik a szent Barlámnak élete; kérem azért én, aki ezt írtam, mindazokat, kik e könyveket olvasandók, hogy szeretettel olvassák, mert igön szép.”
Simon Róbert: Buddha vagy Jézus? Barlaam és Joszaphát a vallások keresztútján. Corvina Kiadó, Budapest, 2017