Bond, James Bond. Többen, többször, többféleképpen mondták. De egyikük sem azzal a könnyed, természetes eleganciával, mint Simon Templar, Lord Brett Sinclair vagy Sir Roger Moore. A kedden elhunyt angol színész ugyanis tetőtől talpig úriember volt, született lord. Még ránézésre is arisztokrata. Megnyerő volt a stílusa, magas volt, kékszemű és jóképű. Vonzódtak iránta a nők, de vonzotta a filmnézők tekintetét is. Adottságainak és – saját elmondása szerint – a szerencsének is sokat köszönhetett pályafutása során. „Annyira csinos voltam, hogy a színésznők nem mertek velem közös jeleneteket forgatni” – írta önéletrajzában.
Roger Moore azonban nem volt sem arisztokrata, sem nemesi származású. Egy viszonylag átlagos londoni család sarjaként látta meg a napvilágot 1927. október 14-én. Művészeti középiskolába járt, tinédzserként egy grafikus-stúdióban dolgozott, színészi karrierjét a véletlen művének köszönhette. Rendőr édesapját ugyanis kihívták egy betöréshez, az áldozat Brian Desmond Hurst filmrendező volt, aki nem sokkal később személyesen is találkozott a fiatal Rogerrel. Szó szót követett, a színészaspiráns pedig hamar statisztaszerepet kapott a Vivien Leigh főszereplésével 1945-ben készült Cézár és Kleopátra című filmben. Hurst finanszírozta Moore tanulmányait a világ egyik leghíresebb drámaiskolájaban, a Royal Academy of Dramatic Art-ban – amelyet a kötelező katonai szolgálat évei szakítottak félbe – , szerepeket azonban ezek után sem osztottak rá, s leginkább modellként alkalmazták a divatügynökségek és a magazinok. Későbbi televíziós és filmbéli szerepei révén figyelt fel rá az MGM amerikai filmstúdió egyik tehetségkutatója, aki Hollywoodba repítette Moore-t. Itt nyújtotta első komoly alakítását: 27 évesen Elizabeth Taylor szeretőjeként tűnt fel az Amikor utoljára láttam Párizst című filmben.
Roger Moore pályafutását azonban mégis televíziós karrierje lendítette fel. Míg azonban az Ivanhoe és a Maverick főszereplőjeként főleg az Egyesült Államokban tett szert ismertségre, világhírűvé akkor vált, amikor a modernkori Robin Hood, azaz Simon Templar bőrébe bújva lett Az angyal. Simon Templar alakja tökéletesen ráillett a színészre, aki kedves jótevőként segítette a bajbajutottakat. A sorozatot 1962-től 1969-ig vetítették a tv-ben, ezért Roger Moore számára nem adatott meg a lehetőség, hogy 1969-ben felvegye James Bond, a 007-es ügynök szmokingját, noha Albert R. Broccoli, a kémfilmek producere már nagyon szerette volna leszerződtetni. (Kevesen tudják, hogy Sean Connery Bond-érája alatt Moore mégis eljátszotta az ügynököt: 1964-ben a Mainly Millicent című vígjáték-sorozat egyik rövid jelenetében, amely arról szólt, hogy miként tölti vakációját James Bond.)
Kasszasikernek bizonyult Roger Moore másik népszerű tv-sorozata is, az 1971-72-ben forgatott Minden lében két kanál, amelyben Tony Curtisszel alkottak furcsa párt: Moore – szokásához híven – az angol úriember, Lord Brett Sinclair jelmezét öltötte magára, a magyar származású Curtis pedig a szószátyár, agresszív amerikai milliomost, Danny Wilde-ot alakította. A műsor készítői és színészkollégáik későbbi elmondása szerint a két színész az életben is szöges ellentéte volt egymásnak, ezért nem is alakult ki közöttük szoros barátság (ezt öreg korukban mindketten cáfolták). Míg Moore munkabírásával és hozzáállásával nem volt semmi baj, Curtis igazi hollywoodi sztárként viselkedett, aki a munkamódszerek miatt kioktatta az angolokat, de gyakran eltűnt a forgatási helyszínekről is.
Roger Moore végül az 1973-ban készült Élni és halni hagyni című alkotásban jelenítette meg először James Bondot. Ezt a szerepet tizenkét éven át, összesen hét filmben játszotta el. Moore volt a legidősebb a 007-es ügynököt megformáló hat színész közül: 57 éves volt, amikor a mozikban bemutatták a Halálvágta című filmet 1985-ben. Moore ekkor már festette a haját, filmbéli szerelmei pedig jóval fiatalabb, csinos nők voltak. Mindez a bírálatokat megfogalmazó filmkritikusoknak is feltűnt, de maga Moore is viccelődött rajta: „Csak négyszáz évvel voltam túl öreg a szerephez”.
Moore-ban azonban megbíztak a film producerei és rendezői, s ennek a bizalomnak, illetve a nézettségi adatoknak és közkedveltségének köszönhette azt, hogy a tervekkel ellentétben nem 1979-ben vagy 1981-ben intett búcsút a titkosügynök szerepének (pedig a helyére voltak jelentkezők bőven). Moore ugyanis nem volt színészóriás, sosem nyert igazán komoly díjat – lovagi címét az ENSZ Gyermekalapja jószolgálati nagyköveteként végzett tevékenységéért kapta –, de természetes eleganciája, humora és vonzereje felkeltette a producerek figyelmét.
Roger Moore tulajdonképpen mindig saját magát alakította, ezt ő maga sem rejtette véka alá. „Az általam alakított James Bond nem volt sokkal különb az általam alakított Angyaltól vagy a Minden lében két kanálban játszott szerepemtől. Minden szerepemet a magam formájára alakítottam” – mondta a Daily Telegraph napilapnak adott interjúban. A Bond-filmek valóban nagy változásokon mentek keresztül Roger Moore megjelenésével, hiszen az Ian Fleming által megálmodott ügynök a regényekben pesszimista, alkoholista és láncdohányos, aki – ha kell – kegyetlen hidegvérrel öli meg ellenségeit.
Moore ezzel szemben már a pisztolyok látványától is undorodott, egész életében kerülte a konfliktust. Olyannyira, hogy két volt felesége is bántalmazta őt, mégsem emelt kezet rájuk. Mint mondta: „A házasságaim során megtanultam azt, hogy mindig az enyém legyen az utolsó szó: igenis, drágám”. A nők bántalmazását a filmvásznon is elítélte, s vonakodva, a rendező kifejezett kérésére volt csak hajlandó pofonokat adni Maud Adams kolléganőjének Az aranypisztolyos férfi (1974) című film egyik jelenetében. A Sean Connery- vagy Daniel Craig-féle Bondokkal szemben Roger Moore több humort kívánt csempészni filmjeibe, kérését teljesítették a producerek. – Sosem hittem el igazán, hogy James Bond igazi kém, hiszen mindenki ismerte, mindenki tudta, mi a kedvenc itala. Ha besétált egy bárba, azonnal azzal köszöntötték, hogy „Á, Bond parancsnok, rázva, nem keverve”. A kémek azonban arctalan emberek – magyarázta el, hogy miért váltak nevetség tárgyává a korábbi filmek.
Roger Moore 2014-ben megjelent önéletrajzi könyvének a One Lucky Bastard címet adta (szabad fordításban: Egy mázlista fickó). „Felsejlett bennem, miközben írtam a könyvet – amelynek eredetileg a Moore on Bond vagy a Moore or Less címet akartam adni –, hirtelen bellém villant, hogy elképesztően szerencsés voltam, ezért így is fogom hívni magam” – mondta a BBC-nek adott interjúban. A mázlista fickó negyedik feleségével Monacóban és Svájcban élt. Roger Moore 89 éves korában hunyt el.