2017. július 25., kedd, Jakab, Kristóf napja
Kultúra
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/kultura/egy-lehetseges-alternativa-1944550/

Egy lehetséges alternatíva

Drucza Attila szerint a nemzeti bal gondolkodásforma, nem ideológia
Létezett-e nemzeti bal, vagy képtelenség ilyesmiről beszélni? Mit keresett egy marosvásárhelyi származású, a román illegális kommunista mozgalomban részt vevő, majd a háború alatt Horthy kiugrási irodájának munkájában segédkező baloldali ember Budapesten? A háború után a Független Kisgazdapárt tagja lett, ’56-ban pedig a forradalom egyik kulcsszereplője. Miért kellett sürgősen kivégezni Dudás Józsefet és a Széna téri parancsnokot, Szabó János bácsit? Mindezt megtudhatjuk Drucza Attila új könyvéből. A szerzővel beszélgettünk.

– Mióta foglalkozik a Dudás-üggyel? Ha jól tudom, régóta kutatja a témát, hogyan talált rá?
– 1998–1999 környékén kaptam a kezembe a Dudás–Szabó-peranyagot M. Kiss Sándor professzoromtól, a Pázmányon. Úgy emlékszem akkoriban szólt, hogy lenne egy feladat, „csak bele ne törjön a bicskája”, mondta. Azóta, amikor csak tehettem, Dudás József és a Széna téri Szabó János ’56-os szerepvállalását kutattam. Publikáltam is korábban már néhány összefoglaló tanulmányt a témában.

– Dudás erdélyi származású, kommunista múltú lakatos, részt vett a kiugrási iroda munkájában is, a kommunisták internálták, még a román hatóságoknak is kiadták. Különös életút. Ilyen volt az alkata?
– Nyakas székely ember, annyi szent, de az egész XX. századi magyar történelem igazán ember- és jellempróbáló időszak volt. Dudás pedig emberileg jól állta a sarat – bár ebben a kijelentésemben van némi elfogultság, hiszen morzsánként kellett összeszedni életének legfontosabb epizódjait, ugyanígy kellett megérteni politikai gondolkodásának alakulását is. Ilyenkor azért felmerül, hogy Dudásnak nem lett volna-e egyszerűbb hallgatnia, hátha nem verik meg még jobban, vagy nem lett volna jobb együttműködnie a diktatórikus hatalom pribékjeivel. Vagy felmerülhet az is, hogy kiábrándult baloldali elkötelezettséggel, de mégis segítsen-e Horthynak kiugrani a háborúból, vagy csendben az illegalitás zugaiban várja inkább a „felszabadító” szovjet csapatokat. Azt hiszem, Dudás hazaszeretetből sem mutatott rossz példát, és méltatlanul szorult kissé a háttérbe. Sok esetben nem tudták, hogy mit is kezdjenek vele. Egyszerűbb mindig lefasisztázni, lekalandorozni, esetleg lebolsizni azokat, akik kicsit cizelláltabban látják a világot, és nem csak fekete-fehérnek.

Forrás: Bach Máté

– Dudást 1957 januárjában az elsők között végezték ki a forradalom megtorlásának pereiben. ­Miért kellett ilyen példátlanul hamar megszabadulni tőle?
– Sok koncepció létezett erről is. Már az elfogatása előtt eldöntötték, hogy mindenképpen ki kell végezni. Szociális értékrendjét tekintve baloldali, közösségi ember volt, nagyfokú hazaszeretettel és egy igen erős természettel megáldva. A forradalom napjaiban szinte a semmiből felépített egy országos terjesztésű lapot, s ehhez a tehetséget és a tudást az antifasiszta ellenállás, az illegalitás földalatti kommunista mozgalmaiban szerezte meg. Azzal, hogy nem volt 1945 után sem párttag, sem politikailag potentát, de mégis elég erős baloldali és nemzeti kötődésű ember, rajta keresztül meg lehetett félemlíteni minden hasonló, a forradalommal rokonszenvező vagy az eseményekben részt vevő állampolgárt, legyen az baloldali, vagy csak egyszerűen hazafi. Ráadásul a vallomásait még olyan időszakban csikarták ki belőle, amikor a kihallgatói nem is tudták, pontosan mi ellen vétkezett, mivel Kádár szintén elítélte Rákosi politikáját, s Dudás még fegyvert sem fogott az oroszokra. Ezeket szinte minden későbbi perben fel lehetett használni nyíltan vagy burkoltan.

– Mivel vádolták? A kivégzés körülményei is gyanúsak voltak.
– A legérdekesebb, hogy minden erővel rá kellett húzni köztörvényes cselekedeteket, mert ha mutatkozott is fegyverrel, mégsem a barikádokon vívta a forradalmat, hanem leginkább a nyomdában. Ezért is volt gyermekien egyszerű a vád: „az ellenforradalom célja nem a hibák kijavítása, hanem a néphatalom megdöntése, a szocialista vívmányok megsemmisítése volt”, s ebben vett részt Dudás József és Szabó János is a vád szerint. Na mármost, ki a néphatalom ekkor: Rákosiék vagy Nagy Imre?

– ’56-ban a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnökeként, ,,erős emberként” irányította a II. kerületi felkelőket, több nagy példányszámú lapot is kiadott. A forradalom idején mire törekedett? Lehet őt Nagy Imre kihívójának is tekinteni?
– Azt mindenképpen el kell fogadnunk, hogy a kezében lévő nyomdai kapacitás és a pillanatok alatt országos terjesztéssel felépített sajtóorgánumok hangosabbá tették az általa megfogalmazottakat. Volt benne becsvágy természetesen, mégis úgy vélem, kiegyezett volna Nagy Imre politikájával, de erre az események már nem adtak lehetőséget.

– Ezzel kapcsolatban különös, hogy Dudás inkább Kádárral rokonszenvezett, majd Kádár lett a hóhérja. Miért?
– Egyrészt a börtönviseltség miatt sorsközössége volt Kádárral, a hazai internálási tapasztalatai alapján – mármint hogy a recskiek is sokszor segítették egymást – úgy gondolhatta, hogy ez a Kádár talán nem annyira tisztességtelen. Tévedett. Nagy Imre moszkovitának számított sokak szemében, s noha ő volt Rákosiék alternativája, vagy helyesebben inkább csak egy új politikai irányvonal, mégis inkább egy kipróbált elvtársnak számított, mint a haza megőszült bölcsének. Nagy ráadásul kullogott a forradalom eseményei után. A legtöbb politikai döntése kivitelezhetetlen volt, és a kormányaiból nehezen koptak ki a már arcukat vesztett kompromittált politikusok.

– Könyvének szembetűnő címe: 1956 –­ Létezett-e nemzeti bal? Volt-e ilyen irányzat, és ha igen, miben különbözött a kommunistákétól?
– Magyarország esetében pedig érdekes, hogy ebben a forradalmi leváltási kísérletben sok olyan ember vett részt, aki a német megszállás alatt különböző illegális mozgalmakban már tevékenykedett, és polgári értékrendű volt. A társadalom különböző csoportjai felé szolidaritással, tehát egyfajta baloldali érzékenységgel fordult, ami nem volt bekötve egyenesen Moszkvához. A magyarországi illegalitásban nem vettek részt komolyan moszkovita kommunisták, hanem sokkal inkább itthon szervezkedő baloldali elkötelezettségű emberek, akik között voltak olyanok, akik kommunistának tartották magukat, illegális pártokat is létrehoztak, de nehezen bírták elviselni a háború után hazaérkező moszkoviták nyomását. Úgy látom, hogy a magyar kommunisták köré­ben 1956-ra a baloldali elkötelezettség nem párosult a kötelező internacionalista irányvonallal, hanem részét képezte a hazafiasság. Ez a kettősség egy gondolkodásforma, s nem egy ideológia. Ezt tartom én nemzeti balnak.

– Lehetséges alternatíva volt a forradalom napjaiban a nemzeti baloldal?
– Igen, mivel a forradalmárok nagy része szociálisan érzékeny más társadalmi csoportok iránt, valamint vallja és leszögezi magyarságát – mindez látható a forradalom röpirataiban és újságjaiban.

Kiemelt

Vona teljes pálfordulása: már el sem megy saját Tusványosára

Pedig tavaly Vona még úgy fogalmazott: ha valaki igazán át akarja érezni, hogy egy vérből valók vagyunk, akkor az EMI-táborban a helye.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!