Madarász Viktor 1859-ben Párizsban festette a Hunyadi László siratását, amellyel azonnal kitűnt a Pesti Műegylet kiállításán, a Napkelet című újság kritikusa teremtő lángésznek nevezte. A magyar Pietaként is ismert festmény a nemzeti „passiótörténet” egy fejezetét ábrázolja, s fontos szerepe volt a XIX. századi nemzeti öntudat kialakulásában.
A tegnap nyílt kiállítás nemcsak erről a műről szól, hanem a legújabb kutatási eredmények alapján felvázolja az osztrák önkényuralom idején fellendülő magyar történelmi festészetet, a párizsi Szalon és a festmény különféle képi változatainak – vázlatok, redukciók és nyomatok – kapcsolatát. Láthatjuk Madarász Párizsban elnyert érmét is, amely igazi ritkaságnak számít, hiszen az elismerések nagy része kézen-közön elveszett.
Kiállították még két híres történelmi festményét is, a Zrínyi Ilona Munkács várában címűt, amelyet cenzúráztak, hiszen a festménybeli ablaküvegen eredetileg – a Habsburg-házra utalva –kétfejű sast ábrázolt, de végül át kellett festenie. A Zách Klára című festményét pedig a párizsi kritika méltatta igazán – idézte fel Krasznai Réka kurátor a kamaratárlat tegnapi sajtóbejárásán.
A bátrabb kiállítások a valódi értékekre emlékeztetnek, s nem a népszerűségre törekszenek – mondta Olivia Voisin, a Musée des Beaux-Arts d’Orléans igazgatója, aki arra emlékeztette az egybegyűlteket, hogy Madarász Viktor korának leghíresebb francia romantikus festőjétől, Léon Cogniet-től tanult, ezért elhozták a kiállítása a francia mester egy szintén siratásjelenetet ábrázoló festményét, a Briszéisz Patrokloszt siratja című művet. A mester és tanítványának festményei így farkasszemet néznek egymással a grafikai kabinetben.
Szücs György, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese elmondta, hogy közel negyven Madarász-festményt és félszáz grafikát őriznek, a gyűjtemény szinte egészére rávetül a szabadságharc élménye – minden ecsetvonásában érezni lehet a függetlenségi érzületet.
A kiállítás 2018. február 18-ig látogatható.