A turné idején a műszaki stáb kétfelé bontva párhuzamosan épített és bontott két teljes színpadszettet két helyszínen, hogy az egymást követő napokon folyamatosan tudjon turnézni a Hunyadi László opera és A víg özvegy balettelőadás.
Ókovács Szilveszter lapunknak izgalmas kalandokról számolt be levelében:
Aki már járt a Szent Anna-tónál, Tusnád felett, tudja, hogy a tó nem nagy, általában jó hideg vizű, és hamar mélyül. Amikor a táncosoknak szünnapjuk volt, oda kirándultak a reggeli balettóra után. Többen megkerülték a tavat, és a bokrok közül kibukkanva szembetalálták magukat egy anyamedvével és a bocsával, akiket spray-vel űzött el éppen a part menti, kürtőskalácsot áruló srác. A nagy meglepetésben a medve megölelte az elsőnek elé toppanó lányt, odakapott a hátához, el is szakadt a dzsekije. A balerina kibontakozott, a medve ott hagyta, de a mögötte jövők annyira megijedtek a már feléjük tartó állattól, hogy befutottak a tóba. Innen már többfelé ágazik a sztori; az egyik verzió szerint a medve oda is utánuk ment – ez veszélyes, hisz a medve lefut, lemászik és le is úszik mindenkit –, aztán a bocsa miatt mégis visszafordult, és ketten elbattyogtak.
A balerinát Solymosi Tamás balettigazgató elvitte a szeredai kórházba, mert megsebesült a kezén, nem tudható, a medve volt-e, vagy egy bokor. Kapott tetanuszt, a többiek pedig a buszban tettek szert váltóruhára. Még a telefonoknak sem lett bajuk, mert azokat magasra tartották a vízben. Készültek erről képek és videók is, de mivel az ijedtség igazi volt, ezeket nem akartuk kitenni.
Solymosi Tamás balettigazgató is a zabolátlan természetre emlékszik: Amikor Temesváron jártunk, forgószél söpört végig a Bánságon és Erdély déli részén, súlyos károkat okozott, és több halálos áldozatot is követelt. Nálunk szerencsére személyi sérülés nem történt, az előadásainkat is mind meg tudtuk tartani, de a csapat éppen a buszban ült, amikor utolérte őket a vihar, ami okozott némi riadalmat, hiszen az ember nem mindennap lát olyat, hogy körülötte faágak és villanyvezetékek szakadnak le.
A főigazgató valóban katartikus élményeket is fölidézett: Minden előadás a Himnusszal indult, amelyhez a kinti magyarok kötődése speciális, és a mienk is az: mi például az Opera első fő-zeneigazgatójának művét is hallgatjuk ekkor. Sokak számára az első előadáson talpra ugró 2600 sepsiszentgyörgyi magyar okozta eufória a három héttel későbbi kolozsvári előadásokig kitartott. Volt, akinek a spontán székely himnuszok alatt szakadt fel valami a lelkében, másnak a csíkszeredai szupermarketben csivitelő magyarok miatt esett le, hogy sok száz kilométerre otthonról hazaérkezett. Megint másnak az erdélyi hegyekből hajnalonta felszálló pára, a Bánság vagy a Részek magyar városainak pompás főtere adott magyarságélményt. Sokan nem is voltak még Erdélyben, miközben bejárták hangszerükkel, táncukkal vagy énekükkel a világot. Mert az Opera most oda ment el, ahova soha nem tudták elhívni.
Solymosi Tamás így fogalmazott: Sejtettük, hogy az emberek szeretete fog körülvenni minket, de amit ott megtapasztaltunk, azt nehéz szavakba önteni. Ezt látni kell, át kell élni, és erre szerencsére rengeteg alkalmunk is volt, ez tényleg fantasztikus. Szintén nagy élmény volt az első helyszín, Sepsiszentgyörgy, ahol az új aréna a város szélén, a puszta közepén áll. Megigéző látvány volt, ahogy az előadás előtt az emberek minden irányból tömegével érkeztek, a pusztán keresztül, az autóúton, ahonnan csak el lehet képzelni. A sportcsarnok előtti hatalmas parkoló dugig megtelt, de még mindig hosszú sorokban jöttek az autók, tehát éreztük, hogy az érkezésünk őszinte kíváncsiságot szül. De ezt minden állomásról elmondhatjuk, az egész turné óriási érdeklődést generált.
A főigazgató a Székelyföldön érezhető kulturális, identitás- és mentalitásbeli különbségekről szólva hozzátette: Nagyon más a Székelyföld tömbmagyarsága, más Közép-Erdély, más világ és más nehézség akad a Bánátban vagy Partiumban, a szórványban. Másképp kellett közönséget szerveznünk, szállást foglalnunk, mások a sportcsarnokokkal kötött szerződések is. De a teremben már mindenki lelkes volt, és megélhette a magyarságát. Örültünk, hogy örültek az ajándékcsomagnak is, amelyből természetesen éppen annyi fogyott, ahány jegyet eladtunk: több mint 20 ezer.
A turné 2018 februárjában folytatódik a Délvidék és Várvidék, illetve a Felvidék és Kárpátalja városaiban.