2018. január 17., szerda, Antal, Antónia napja
Kultúra
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/kultura/csak-rohogunk-kiszolgaltatottsagunkon-2633044/

Csak röhögünk a kiszolgáltatottságunkon

Az abszurd darabban a bürokrácia jön el értünk, s nem fordítva
Folyóügy – #magyarvalóság egy felvonásban címmel mutatták be szeptemberben a Braun Barna abszurd jeleneteiből összeállított szkeccsdarabot az RS9 Színházban, Csáki Rita rendezésében. Január hatodikán és hetedikén ismét műsorra tűzik.

Braun Barna átlagos magyar állampolgár, akit egy napon elkezdett zaklatni egy számára ismeretlen cég telefonos munkatársa, nevét, édes­anyja nevét, más személyes adatait kér­dezte volna meg, hogy a rutineljárásnak tűnő azonosítás után elárulhassa – a cég szigorú szabályzatának értelmében –, milyen ügyben is keresi.

Braun Barna viszont több szempontból sem viselkedett átlagos (magyar) állampolgárként, a kérdés nélküli engedelmes válaszadás helyett ő visszakérdezett az arctalan call-centeres munkatársnak: „Z. Z. vagyok, az N Kft. munkatársa… (Rögzítjük…) Ön Braun Barna? / Én: (rövid csend) Hát ugye, mihez képest?” Innen indult az ő kálváriája, melyből az elmúlt pár év egyik legszórakoztatóbb közösségi médiás sorozata kerekedett ki.

Makray Gábor és Mérai Katalin az előadás egyik jelenetében

Fotó: R59

Makray Gábor és Mérai Katalin az előadás egyik jelenetében

Braun felismerése olyan egyszerű volt, hogy rajta kívül (és a rá jellemző, éveken át tartó, sorozatjellegű következetességgel) senkinek nem jutott eszébe. Hiszen ki ne kapott volna már a nap bármely szakában váratlanul kellemetlen telefonhívást telemarketingesektől, adósságkezelőktől, biztosí­tási ügynököktől? (Arról nem is beszélve, hogy valaki esetleg a telefon másik végén dolgozott, kényszerűségből, a havi fix minimumért.) És kinek ne jutott volna eszébe az a páni félelem, hogy honnan az ördögből tudják nemcsak a telefonszámát és a nevét, hanem egészen személyes-szenzitív adatait is?

Ezt vette észre Braun Barna, és a különböző közösségi médiafelületeken rendületlenül posztolt; az újabb és újabb – hol abszurdabb, hol groteszkebb, hol savanyúbb, hol kabarétréfásabb – jelenetekből összeállt a XXI. század első évtizedeinek kafkai rémálom-allegóriája. Franz Kafkánál egy évszázada a labirintus volt a nagy felismerés (mint az egyént és egyéniséget felőrlő arctalan hatalom sokjelentésű irodalmi leképeződése), nála pedig a naponta akár többször is ismétlődő, letilthatatlan telefonhívások sem egyént, sem egyéniséget, sem magánéletet, sem intim szférát nem ismerő, az életbe belecsörgő rémuralma.

Egy század elteltével nem az egyén (az állampolgár) téved el a kiismerhetetlen bürokrácia útvesztőjében, hanem a bürokrácia jön el érte: betolakszik a magánéletébe, bármikori telefoncsörgésével annak elengedhetetlenül szerves része lesz.

Braunt aztán elkezdték ismerősei nyaggatni, hogy rakjon már össze valamilyen művet a jeleneteiből, ebből kerekedett ki aztán az egyfelvonásos kamaradarab. Ismerős a történet? Az elmúlt években kialakulóban van egy ilyen „talált tárgyakból” összerakott jelenetirodalom, amely először a közösségi médiában bizonyítja be létjogát, hogy aztán kiérdemeljen egy hagyományos művészeti formátumot is, legyen az könyv, rádiójáték vagy színpadi mű.

Nagyjából egy éve röppent fel a hír, hogy nekiállnak megcsinálni a darabot, és az el is készült, szerencsénkre nemcsak felolvasószínházi, hanem „rendes” kamaraszínházi formában. Csáki Rita rendező kihasználja az átmérőjén függönyös fallal kettéosztott kis, kör alakú forgószínpad caroussel tulajdonságát: forog a mókuskerék, cserélődnek a szerepek, mindig más lesz az áldozat és más lesz nyeregben, így áll össze egy olyan társadalom pillanatképe, amelyben mindenki egyszerre mindenkinek kiszolgáltatott, és a törékeny egyensúly – bármennyit is kacagunk közben, leginkább saját hétköznapi magunkon –, amennyiben felbomlik, csak két dologhoz vezethet: artikulálatlan agresszióhoz vagy idegösszeomláshoz.

Kiemelt

Sztárok a Nappaliban

A január eleji, idén harmadszorra megrendezett program során több mint száz pécsi együttes lepi el a belvárosi kocsmákat és szórakozóhelyeket.

Poszt-trauma

Űrhajóval még nem jöttek

A bevándorlás egy álprobléma.

A király meztelen!

A szakáll nem elég.

Az áruházlánc ismét felháborító dolgot tett

Ezekkel a keresztekkel csak a baj van.

Pink

A férfimezőny jelentős része babának öltözött.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!