Pedagógusok, cirkuszművészek és diákok: szerencsés együttállás. Már csak azért is, mert a cirkusz közegében magától értetődő az a közvetlenség – emberek, akiknek a biztonsága, az élete folyamatosan egymás kezében van, elég őszinte stílusban tudnak együtt létezni –, amely a kamaszok számára a hitelességet jelenti.
Ha ugyanaz az impulzus több ember lelkében szólal meg egymástól függetlenül, akkor korszellemre is gyanakodhatunk. Sinkó Andrea, a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium fizikatanárnője írt egy könyvet Fizika a cirkuszban címmel. Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója pedig közös gondolkodásra invitálta az ország pedagógusait: találják ki, mit tudnának a cirkusz infrastruktúrája és művészei segítségével a tanulóknak bemutatni!
– Ez még kísérleti projekt, oda szeretnénk eljutni, hogy van 200 témánk, első osztályosoknak és gimnazistáknak is szóló. Az irodalomtól a biológiáig mindenhez tud kapcsolódni a cirkusz, és mindenre nyitottak is vagyunk. Jöjjenek a pedagógusok, találjuk ki közösen, adunk animátort is hozzá. Magától értetődőek az olyan fizikai témák, mint az egyensúly. De ott van például a bizalom vagy a pontosság is! Elmesélhetik a kiskamaszok, hogy ki késett el a randiról. Aztán a végén megmutatjuk, milyen az, amikor a partneredet a levegőben kell elkapni. Nevelési cél, hogy ilyen képek beégjenek. És innentől a cirkuszművészet pedagógiai értéke megkérdőjelezhetetlen – magyarázza Fekete Péter.
Kovacsics Bernadett biológia szakos tanárnő óráján és Sinkó Andrea fizikaóráján Fábry Pál kardegyensúlyozó és Szoó Regina artista segít a tanulóknak ábrázolni a tárgyalt jelenségeket. Szó esik itt izom-összehúzódásról, körkörös ívjáratokról, receptorsejtekről, ingerületről és érzékelőközpontról, tehát van „hagyományos” tanári beszély (persze minden mondatból süt a hivatásszeretet), de a törvényszerűségek itt hamar látványos valósággá válnak. Például az úgynevezett fix apparát segítségével, ami lényegében egy vékony, feszes drót és annak tartószerkezete, tehát egy hordozható kötéltáncoskészség, körülbelül félméteres magasságban kifeszítve, bárki biztonságosan kipróbálhatja rajta, mit jelent például: „Ahhoz, hogy megtartsd az egyensúlyod, folyamatosan mozgásban kell maradnod. Testünk egyensúlyozó rúd. Ha kicsit kitér, kompenzálni kezd.”
Az óra légkörére jellemző, hogy a 67 éves Fábry Pál is kíváncsian beül a kamaszok közé, majd kipróbálja, hogyan tud partvist egyensúlyozni az úgynevezett részegszemüvegben, ami egy látástorzító találmány, épp az ilyen vizsgálatokhoz. Fábry megállapítja, hogy a szemüveg bizony rajta is kifog. (A Ludas Matyiban kardot egyensúlyoz, és kérdésemre elárulja: még csak nem is valami preparált kelléket használ, hanem rendes huszárkardot, vagyis semmi bűvészkedés nincs a számaiban, ő „csak” zseniálisan egyensúlyoz veszélyes tárgyakat.) Azt mondom: becsüljék meg magukat a mostani fiatalok! Ha nekem anno ilyen óráim lettek volna…