Túl a harmadik napon a versenyprogramok közül Závada Pál művét, a Jadviga párnája című megrendítő napló színpadi változatát láthatta a közönség a Csokonai Nemzeti Színház előadásában, Mezei Kinga rendezésében, a második nap pedig a mustra hagyományaitól eltérően a prózaiakkal versengő, A chicagói hercegnő című operettet mutatta be Béres Attila rendezésében. A helyi közönség vastapssal, helyenként felállva üdvözölte a darabot, a színészek szavai szerint a nézők kezdettől velük voltak és végig röpítették őket az előadáson.
Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója lapunk érdeklődésére arról beszélt, minden évben próbáltak bekerülni a legnagyobb hazai szakmai seregszemle versenydarabjai közé, eddig azonban nem sikerült.
– Amikor összeállítunk egy éves bemutatótervet, akkor tudjuk, hogy melyiktől várjuk a biztos közönségsikert, és melyiktől a szakmai továbblépést. A POSZT-ra általában az utóbbi, vagyis a progresszívabb darabok lehetnek esélyesek. A chicagói hercegnő, Béres Attila rendezésében azért is fontos, mert úgy sikerült valamit újítani, hogy közben nem veszítettük el az előadást – fogalmazott a színházigazgató. Hozzátette, a POSZT és a kritikusok díja jelölés mutatja, hogy „olvad a jég”, gyengülőben a műfaj iránti sztereotípia, a lenézett kategóriából egyre inkább bekerül a minőségi színjátszás berkeibe az operett. Látható, hogy több kísérleti előadásra vállalkozik az elmúlt években a színház, példaként a Duda Éva Társulattal közös előadást, a Fridát, vagy az Átrium Film-Színházban futó Nők az idegösszeomlás szélén című darabot említette.
Alig lehetett beférni az N. Szabó Sándor Terem stúdiószínpadára, az öt színművészetis személyes történetére épülő, versenyen kívüli, hosszú című darabjára: a Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk-re. A vallomásos, őszinte történet nyíltan beszél a pályakezdésről, önmenedzselésről, általánosságok helyett konkrétan, mestereiket is megnevezve.
A pezsgő, százperces darab nagyon népszerű a POSZT-on, a III. Titánium Színházi Szemlén Trafó-díjas lett, a POSZT-látogatók pedig csak azt bánják, hogy a mustrán csupán egy alkalommal volt látható, az az egy előadás pedig időben belelógott a Katona József Színház Nóra – Karácsony Helmeréknél kihagyhatatlan Székely Kriszta-rendezésbe. Ibsen klasszikusát Kúnos László fordítása alapján Szabó-Székely Ármin és Székely Kriszta dolgozta át. A szünet nélküli, egy óra negyven perces darab egy pillanatra nem engedi el a nézőt, megannyi erénye mellett köszönhető ez Ónodi Eszter Nórájának, akinek a darabról kiáramló közönség titkon már odaítélte a legjobb színésznő díját, mert bár nagyon az elején vagyunk a mustrának, „ennél nagyobb alakítás nem kell” – állítják a darabtól megrendült nézők.
A bemutató után szólítottuk meg Ónodi Esztert, aki az utóbbi idők legnagyobb kihívásának nevezte Nóra alakjának megformálását. „Ha nem lenne gyerekem, biztosan egészen máshonnan fogalmaznám meg Nóra karakterét. Ebben az elgondolásban nagyon fontos, hogy a család egy létező fogalom legyen a privát életében is. Székely Kriszta nagyon fiatal rendező, a társulatunkban is új, mégis az első pillanattól értettem, hogy mit gondol és mit mond. Maga az út, amit Nóra megtesz a játékidő alatt: egy egész másik ember kezdi el az előadást hét órakor, mint aki befejezi másfél órával később. Nagyon szép szimbólum a rendező részéről, hogy a színpad kellős közepén állok hétkor is, és 20.40-kor is arccal a közönség felé, s közben háromszor megfordult velem a világ.”
A versenyprogram vasárnap este a marosvásárhelyi társulat maratoni, 3 óra 10 perces előadásával folytatódott, Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan címmel Radu Afrim rendezésében.
Az idei POSZT szakmai beszélgetései a Művészetek Házába kerültek, a pécsi közönség és a fesztiváljárók közös igénye szerint, így a Zsolnay negyed főként a kísérőprogramok színtere lett. A Színház tér is bemutatókkal színesedett: a Magyar Kaszkadőr Akadémia bemutatta, hogyan gyullad ki valaki, az Artistaképző pedig a nyitány után a belváros felé vette útját látványos produkcióival.
A Művészetek Háza közönségtalálkozóknak, önálló esteknek, felolvasószínháznak is teret biztosít. A POSZT egyik válogatója, Árkosi Árpád rendező, aki a sajtónak nemigen nyilatkozott a mustra előtt, szombaton saját esttel jelentkezett: az Egy POSZT-válogató naplója 2030-ból tekint vissza az évad válogatására, fekete humorral szól arról, hogy mennyiben változtatta meg életét ez a feladat, és egyáltalán van-e élet a POSZT-válogatás után.