Pótolhatatlan veszteség, ha egy értékteremtő ember távozik közülünk. Hatványozottan az azonban, ha olyasvalaki hagy el bennünket testi valójában, aki különösen vitális volt, s egyfajta energiaközpontként működött. Ezért is igen fájdalmas Földesi Margittól búcsút venni e földi árnyékvilágban, hiszen a jeles történész, tanár, újságíró valódi örökmozgó volt. Olyan ember, aki sohasem áll le, mindig új célokat talál ki és magával ragadó stílusban az egész kisebb és nagyobb közösség, a haza számára fontos ügyeknek igyekszik mindenkit megnyerni.
Földesi Margittal kapcsolatban egyszerűen lehetetlen tudomásul venni a visszafordíthatatlan, kegyetlen valóságot, hogy hiába várjuk tőle a lelkesítő telefonokat. Kegyes szokás persze ilyenkor egy kicsit felfelé kerekíteni az eltávozott kvalitásait, jó tulajdonságait. Margit életpályáján azonban annyi kezdeményezés, kedvesen rámenősen végigvitt terv, könyv, televíziós műsor sokasodik, amelyeknek pusztán a felsorolása komplikált feladat volna és értelemszerűen túlfeszítené egy kései méltató írás szűkös kereteit.
Mindegyik művének közös jellemzője, hogy a magyar nemzet, az ország nagy kérdéseit igyekezett körüljárni, s a válaszokat megtalálni. Sokan beleássák magukat részletkérdések felfejtésébe, partikuláris szakmai problémák taglalásába, illetve publikálásába. Földesi Margit ezzel szemben mai kifejezéssel unortodox, nonkonformista módon nem sokat kukoricázott – minden esetben csalhatatlan biztonsággal halászta ki magának a politikailag legkényesebb témákat, területeket, s belevágott „right to the core”, egyenest a közepébe. S mindezt a szellemi rezervoárt, tárházat úgy dolgozta föl, hogy sohasem engedett a populizmus, könnyű nézőtéri taps csábításának. A lényeget igyekezett megragadni mindenben. Pedig de könnyű a történészi, értelmiségi lét egy olyan világban, ahol a szakértőnek az a legfőbb ismérve, hogy semmiről nem lehet harapófogóval sem kihúzni belőle a saját véleményét. Legtöbbször persze éppen azért, mert nincs. Hát Margit nem tartozott ebbe az egyesek által szakértőinek tartott, önfelkent kasztba.
A köntörfalazás kerülése, a szókimondás nemcsak politikai, hanem tudományos kérdésekben is jellemezte. „A Szövetséges Ellenőrző Bizottság Magyarországon 1945–1947”, „A magyar jóvátétel és ami mögötte van”, „A megbélyegzés hatalma. Pfeiffer Zoltán” vagy „A megszállók szabadsága. Hadizsákmányról, jóvátételről, szovjet megszállásról” című kötetei mind arról tanúskodnak, hogy távol állt tőle az egyrészt-másrésztek dialektikus posztmarxista felfogása, ami mögé bújva sokan azt szeretnék bebiztosítani, hogy a különböző oldalak egyaránt kimazsolázhassák belőle a nekik tetszőt, s így megmenekedjenek a politikailag inkorrektség vádjától. Az igazság nála nem taktikai kategória volt, hanem a kutatás, tudomány valódi tárgya. Egyszerűbben fogalmazva: bátor munkák az övéi, legyen szó bármilyen műfajról, korszakról. Mert ugyanez a tisztázó, feltáró törekvés hatotta át tevékenységét, munkásságát minden más területen is, amihez csak hozzáfogott. Televíziós sorozatműsora az EchoTV-ben, kultúrtörténeti kalandozásai tizenkilencedik-huszadik századi múltunkban, intellektuális beszélgetései Gyurkovics Tiborral, a legendás íróval, valamint Szerencsés Károllyal, férjével és alkotótársával, a szintén kiváló történésszel sokak számára jelentett maradandó, szívet-lelket frissítő, karbantartó – s DVD-kiadásai révén is egy egész életre elraktározható – élményt.
A műsorfolyam címe – Még nem késő – Gyurkovics Tibor egyik híres verséről kapta címét, ám máig ható küldetésének ereje, tartalma révén mintha a magyarság és egyben Földesi Margit egész életét szimbolizálná. A polihisztor történész hidat teremtett a múlt és jelen között. A tanári hivatást a legszélesebb értelemben gyakorolta. Hogy az emberek a nemzet történelmét ne ballasztnak, tehernek, hanem lehetőségnek, adománynak érezzék. Volt benne valami, amit sokan megpróbálnak lenézni sznob, nagyképű dilettáns módon: lelkesedés. És amit szintén divat leszólni: hivatástudat. Talán még tényleg nem késő, hogy ezeket az örök értékeket, ahogy Földesi Margit életművét is – végre széles körben elismerjék.
Földesi Margit búcsúztatása és temetése pénteken délután 13 órakor lesz a Farkasréti temetőben.