Amennyiben előfordult már Önnel – és ezt be is meri vallani –, hogy hosszabb-rövidebb veszekedést követően jó-erősen-férfiasan vagy szíven-ütő-nőiesen bevágta maga után a lakásajtót, és közben azt ordibálta: „Jó’ van, akkó’ váljunk el… (és egy csúnya szó, amelyet mindannyian ismerünk)”, nyilván nem is gondol arra, hogy mindezt békésen is tető alá lehet hozni. Itt van ugyanis ez az amerikai Katherine Woodward Thomas – maga is rutinos váló és lelkiveszteség-kezelő –, aki közel 400 oldalon keresztül megtanítja Önöknek és nekünk, hogy kell békésen elválni.
Az általa használt terminológia a „tudatos válás”, és Thomas (kis)asszony nem aprózza el túlságosan: 5 lépést talált ki, melynek végén szinte örülünk, hogy (m)ilyen szépen elváltunk. Persze a helyzet korántsem ennyire vicces és derűs: manapság, mikor a népek úgy törik a házasságot, mint mókus a mogyorót, sok a válás („Amikor az oltár felé lépkedünk, indítja könyvét a szerző, hogy nyitott szívvel álljunk igaz szerelmünk elé, egyikünk sem gondol arra, hogy egy napon benne leszünk abban a stabil öten százalékban, amelyiknek a házassága válással végződik”), és a válás miatt sok az anyagi tönkremenetel is („Nem nehéz belátni, értekezik a szerző, miután bemutatja, micsoda üzlet kerekedett Amerikában a válásipar köré, hogy a válás miért a harmadik helyet foglalja el Amerikába a csődindokok listáján”). Ezért van szükség arra, hogy helyén legyen az eszünk.
A tudatos válásnak a következők a lépései: 1. Találd meg az érzelmi szabadságot; 2. Szerezd vissza erőd és életed; 3. Szakíts a mintával, gyógyítsd be a szíved; 4. Légy a szeretet alkimistája; 5. Teremts magadnak boldog életet az elválás után. Hát kérem… el kell árulnom Önöknek, hogy mindig ódzkodtam kicsit az efféle könyvektől, melyek ilyen hígításban tárnak elénk ősi bölcsességeket, és sok száz oldalon keresztül magyarázzák azokat. (Igen, ott a „szeretet alkimistája” szintagmánál nekem is összeroppant a kezemben a válóperes ügyvéd műanyag névjegykártyája…) Arról nem is beszélve, hogy mindig némi viszolygó csodálattal tölt el engem, vidám közép-kelet-európait – aki a túlélésen kívül alig koncentrálok valamire – , hogy a gazdagabb országokban mennyi idejük és energiájuk van a boldog népeknek „kiteljesedni”, „új életet kezdeni”, „a jövőbe vetni a hitet”, „megvalósítani önmagukat”, „megtalálni a boldogságot”, „válás után újabb szerelembe esni” (!), „a maga teljességében megélni az életet” meg egyéb sületlen, kozmetikában és fodrásznál elhangzó nyafizások – és persze, az isten szerelmére, valahogy a „szeretet alkimistájának lenni”-t ki nem felejtsem!
Szóval volt itt előítélet, bőven, negatív, ahogy kell, a javából. (Nem beszélve arról, hogy lopva olvastam, nehogy a feleségem és a gyerekeim azt higgyék, készülök valamire, például meg akarom valósítani önmagamat, vagy ilyesmi.)
Ehhez képest a könyv igen kellemes csalódást okozott: először is, nincs benne egyetlen helyesírási vagy fogalmazási hiba sem, ami nagy szó manapság. A fordítás míves és kitűnő. Másodszor – ha lehámozzuk az önismereti tréningeken szajkózott és használt és onnan elsajátított és a kelleténél többet idézett nyelvezetet, akkor alatta – ott van a nyers valóság, a válás minden rettenete, horrorja, kára, későbbi önigazolása, csatái, kis meghalásai, egyáltalán: az egész életünket végigkísérő borzalma. És ebből van jó sok, nézzünk csak körül, látjuk. (És akkor még a „maradjunk együtt a gyerekek kedvéért vagy nekik is jobb, ha nem két állandóan veszekedő felnőtt között nőnek fel?” kérdést nem is kezdtük feszegetni.)
Ebből a szempontból egy ilyen könyv, amelyik – mellesleg egyedülálló módon a maga nemében – nem megmenteni akarja a halálra ítélt házasságot (ezért kicsit mentegetőzik is a szerző – miközben olyan meggyőzően érvel a válás mellett, hogy az embernek összefut a nyál a szájában –, de mindannyian tudjuk, hogy van olyan házasság, amelyiknek a megmentésébe kár energiát feccölni), hanem elviselhetővé akarja tenni a válást azáltal, hogy megmutatja: szépen és okosan is lehet ezt csinálni… szóval egy ilyen könyvre igen nagy szükség lehet.
Persze nem maradnak el az obligát fellengzős idézetek, a keresztnevekre szűkített szereplői palettával megfestett „esettanulmányok”, és a rajtunk újra meg újra úrrá lévő csodálkozás, hogy mikből élnek meg, nyilván igen jól, bizonyos emberek – például a házasságterapeuták. Van ugyanakkor benne egy csomó kultúrtörténeti érdekesség (például tudták, hogy a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondás eredetét Velencében vélték megtalálni? Mert hajdanában ott nem lehettek egymáséi a különféle vagyoni helyzetből érkező szerelmesek, ezért hittek abban, hogy boldogan élnek, amíg meg nem halnak – valamilyen távoli országban, „mert ne feledjük: mindez nem történhet meg Velencében, mivel a törvények nem engedik, hogy királyi sarj házasságot kössön egy közrendűvel”), és még a hozzám hasonlóan cinikus frátereket is elgondolkodtató megjegyzés (ezek közül a kedvencem a bírósági elválasztás ellen érvelő szerző szemfelnyitogató néhány sora: „A legfontosabb ok, hogy elkerüld a pereskedést, az, hogy elveszítheted az irányítást, ha a bíróság is bekerül a képbe.
Ami különösen akkor rémisztő, ha szülő vagy és a gyereked felügyelete forog kockán. Azt akarod, hogy szülőtársaddal együtt ti döntsetek arról, hogyan nevelkedjenek a gyerekeitek, nem pedig valamiféle hatalmas Bíró, aki ijesztő, fekete talárt visel, és egyáltalán nem ismer sem téged, sem a családodat, mégis ő hozza meg azt a döntést, amelynek alapján a jövőben élnetek kell.(…) Több száz, ha nem több ezer olyan szülő van, aki kénytelen együtt élni a tisztességtelen bírói döntések következményeivel, és akik teljes szívükből az kívánják, bárcsak soha be se tették volna a lábukat a bíróságra.”).
Hogy egy válósorban (értsd: válófélben) lévő embernek mennyit tud segíteni ez a tanácstömkeleg („könyvből válik”, „úgy válik, mintha olvasná”, „úgy válik, mint a vízfolyás”) azt szerencsére nem tudom: én mindenesetre szórakoztatódottsági haszonnal és érdeklődéssel forgattam, és ha néhány embernek segít a cikk elején emlegetett ajtókat épségben megőrizni, már nyert ügyünk van.
Katherine Woodward Thomas: Boldogan élni külön-külön. A tudatos elválás 5 lépése. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2016.