Tudható, Bacchus népe nem ritkán szó szerint nyomorba dőlt, de szolgáljon vigaszul, ha nem is okulásul, hogy megmaradtak ezek a versek ama Bacchusról és az ő szeretett italának örömeiről.
Szörényi László a könyvben szereplő mindegyik költőt szépen sorra veszi és fűz hozzájuk néhány soros tájékoztató jellegű észrevételt. Ezek arra jók par excellence, hogy térben és időben is elhelyezzék a szerzőket, illetve jól elmagyarázzák, miben is áll a választott vers nagyszerűsége. Bonum vinum hedera non indiget – tartja a latin mondás, ugyanez kétszeresen igaz a Bacchus kocsmájára, természetes, hogy a cégér mellőzésével is felfigyelne rá a nagyközönség.
Ámbár a lírai szöveget utoljára a középiskolában olvasók jócskán meglepődhetnek a könyvben összegyűjtött versek láttán, eléggé el nem ítélhető módon kicsit összeérhet a szemöldökük, azokat ugyanis nem a szokványos irodalomkönyvekbe kívánkozó darabok közül – sokunk tetszésének megfelelően – választották ki. És milyen jó, hogy így tett Szörényi. A patetikus hanghoz szokott fülünk valamelyest a Parnasszusról egy fokot lelépő költők borverseiben kalandozhat kedvére.
A versek között nem egy, talán kevésbé ismert, annál érdekesebb, meglepő szöveg is felbukkan például Pázmándi Horvát Endre, Orczy Lőrinc, Kőszeghy Pál tollából. A meglepetésekből nincs hiány a könyvben. Elsőként Balassi Bálint Borivóknak való című verse fogadja a mindenre szomjas olvasót. A szigorúságban és tekintélyben mindenkit leköröző Kazinczy Ferenc egyébiránt azt írja: „De borral seres szárnyának / lépvesszőket hányhatok, / bort hamar, bort! Múlásának, / ha iszom, kacaghatok.” Vörösmarty Mihály – akinek a Szózat, a Csongor és Tünde mellett nem kisebb tett, mint fröccs szavunk megalkotása köszönhető – ellenvetést nem tűrően felszólít: „Cudar biz ez; de ám igyunk, / hiszen magyar költők vagyunk.” „Ittasság! Itten hordozzák / sáros zászlóidat, / s elhulltanak legjobbjaink / hosszú asztal alatt.” Ezt már Jókai Mórnál olvassuk. Aki útitársul szegődik a borozgató magyarok mellé, nem csalódik majd, a magyar költészet legjobbjai kísérik végig ezen a borkörúton. Biztosíthatom róla az olvasót, nem marad szomjas.
A kiadvány a Kortárs Kiadó új sorozatának, a Borozgató magyaroknak az első darabja, s a kiadó szellemiségét és törekvéseit ismerve joggal hihetjük, a folytatás sem lesz kevésbé erős és bódító.