Szakítva az eddigi hagyományokkal, a IV. Keresztény színházi fesztivál időpontja február elejére került, a szervezők ugyanis úgy vélik, az év első hónapjai sokkal inkább a befelé fordulás időszakát jelentik, mint a korábbi időzítés, a tavaszi időszak. A darabokat az Újszínházban lehet majd megtekinteni.
A fesztivált február 3-án a délvidéki Udvari Kamaraszínház darabja nyitja meg. A Fehér szarvas az első világháború után játszódik, és a hazánkon kívül rekedt délvidéki magyarok testi, lelki és szellemi megpróbáltatásait állítja a középpontba. A darab rendezője és szerzője Andrási Attila.
Böjte Csaba ferences rendi szerzetes előadása február 5-én a Bubik István Stúdiószínpadon tekinthető meg: a szeretet erejével a cselekvésre, a tettekben megnyilvánuló szeretetre koncentrál.
A műfaji sokszínűségre adó mustrán a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásában a mozdulatoké, a mozgásszínházé a főszerep. A Pour Toujours – Mindörökké című produkció rendező-díszlettervezője Dominique Serrand párizsi születésű amerikai művész. A világ legnagyobb zeneszerzőinek műveire koreografált táncjátékának témája az élet és a halál körül forog, a részekből összeálló egészt jeleníti meg.
Madách klasszikusát a szlovákiai Rivalda Színház hozza el: Az ember tragédiáját ezúttal Scheer Gábor gondolta színpadra. A Szent Efrém Kórus hattagú férfikara megmutatja mindazt, ami a férfiszív mélyén lakozik: elénekli az erősebbik nem imáit, küzdelmét, szeretetét, bánatát, viszályait és megbékéléseit. A seregszemle záróakkordját jelentő A funtineli boszorkány az erdélyi havasok kegyetlen világába vezet el, ahol nem egyszerű dolog jónak és tisztának maradni. Wass Albert munkáját Kerényi Imre állítja színpadra, a dráma február 8-án tekinthető meg.
Nagy Viktor rendezése, A királynő aranyból van (Stuart Mária) a tavalyi fesztivál nyitánya volt, és idén is része a mustrának. A rendező szerint az anyagi világ érvényesülésének vagyunk tanúi, szemben a szellemi szférával. Amikor a világról beszélünk, akkor az uralkodókról is beszélünk, a közgondolkodást pedig meghatározza, hogy a hatalom miként viszonyul a saját korához: racionális, materialista alapon vagy az attól homlokegyenest különböző szellemi síkon – hangsúlyozza A királynő aranyból van című drámai mű alapfelvetéséről.
Stuart Mária személyében a szakrális királyság kérdéskörét boncolgatja a darab, Skócia uralkodónőjének Erzsébettel, Anglia királynőjével történő összeütközésében az ész és az érzelem harca jelenik meg.
A műveltség, a filozófia és a humanizmus embere, Stuart (Danyi Judit) és Erzsébet (Kökényessy Ági), a gyakorlati politikus az anyag híve, ha nem is teljesen önmagáért való, de a hatalom megtartásának mindent alávető szemlélet követője. – Minden kor végső soron az anyagi gondolkodásnak engedett, és kevésbé a szellemnek. Ha csak Shakespeare királydámáit nézzük, azok az úgynevezett gyenge királyok, akik egy kicsit is filozofálgattak, nagyon kilógtak a sorból és nemigen voltak sikeresek.
Ily módon az egyik vezetési hozzáállás egy lehetőség, vagyis hogy a világot mégiscsak elképzelhető volna úgy kormányozni, ahogy a szellem akarja, ha úgy tetszik, miként maga Isten elvárná. A Teremtőtől kapott hatalom mindig az emberért és az erkölcsi tisztaságért adatik – vélekedik Nagy Viktor.
Noha a szeretet jegyében nyilatkozott mindkét uralkodónő, Stuart Mária katolikus hívő volt, Erzsébet pedig anglikán hitű, ebből fakadóan ugyanazt a dolgot merőben másként magyarázták, korukban is jellemző volt a vallási türelmetlenség.
A rendező szerint Kocsis István műve többek közt azt a vallási, aktuálpolitikai kérdést veti fel, hogy vajon Európában nincs-e hasonló helyzet most a kereszténység elleni támadásokat tekintve.