„Szilágyi Erzsébet visszaemlékezésének igazi értékét az adja, hogy az észak-koreai pártvezetők mindennapjainak szférájába léphetett be, amelyet nemhogy a külföldiek nem ismertek, de terra incognita volt ez a koreai emberek előtt is. A remeteállam vezetőjének közvetlen közelében élni 1987 és 1992 között – kisebb-nagyobb megszakításokkal – egészen egyedülálló.”
„A természetgyógyász 1987 és 1992 között tízszer, majd 2001-ben és 2002-ben kétszer tette meg repülővel az utat Phenjanig és vissza. Az élet nagy kalandja volt Szilágyi Erzsébet számára Kim Ir Szen gyógyítójának lenni, és mindaz, ami ezzel járt. Egy túlzás nélkül hosszú és szinte mindvégig regényes életút egyik legemlékezetesebb állomása volt a távoli országban töltött idő. Olyan valami, amiről éppen kivételessége és különlegessége miatt a visszaemlékezés közreadásának elmulasztásával pótolhatatlan hiány keletkezett volna. Szilágyi Erzsébetnek hála, ennek éppen az ellenkezője történt.”
A fenti két mondat a Barátom, Kim Ir Szen című könyvből való, amelyet a Szilágyi-Herman Erzsébet nyirokmasszőrrel folytatott beszélgetések alapján Bod Péter írt meg. Azon túl, hogy kissé rendhagyó módon a szerző saját maga állít általában szerkesztői utószóban elhangzó dolgokat ennen munkájáról, pontosan leírja az érdemeket, illetve bepillantást is nyújt a kissé fontoskodó, túlmagyarázó, eleinte idegesítő, de aztán megszerethető stílusról, amely semmit nem bíz az olvasóra, a véletlenre vagy az elhallgatásra, hanem mindent alaposan megmagyaráz (lehetőleg háromszor), finomkodó szavakkal, kifejezésekkel és körmondatokkal.
Az a furcsa, hogy ezt a stílt tényleg meg lehet szeretni, a könyv egyharmadánál már mindenképpen. Bámulatos a szerző felkészültsége, látni, mennyire utánajárt mindennek, és olyan laza és könnyed (mégis néha görcsösen magyarázó) eleganciával helyezi el korban, időben és mindenféle tágabb (olykor nemzetközi) kontextusba az eseményeket, hogy az egészen bámulatos. (Persze közben végig ott húzódik a kínzó gondolat az olvasó fejében, hogy talán kevés volt a sztori, viszont kellett a – könyvnyi – terjedelem, ezért kellett mindent olyan sokszor és toporgó körülményességgel elmondani, illetve megismételni. Na, de hát legalább mindenki jól megjegyzi.)
De lássuk, mit is tudunk meg Szilágyi-Herman Erzsébettől Észak-Korea rettegett (és dinasztiát alapító) diktátoráról, Kim Ir Szenről. Sokat nem. Szilágyi-Herman Erzsébetet ugyanis jó észak-koreai szokás szerint kint tartózkodása során szinte hermetikusan elzárták az ottani valóságtól, és bár kétszer „megszökött” a luxusvillából, ahol a kezelések közben múlatta az időt, és sétára indult, nem látott semmit.
Kim Ir Szen viszont egy egészen kedves, joviális bácsinak tűnik, akit szinte megsajnálunk a fájdalmai miatt, illetve a világ többi, az ő zsenijét és tisztánlátását felfogni nem képes politikusával és saját gyermekével való nem éppen konfliktusmentes viszonya miatt.
Érzi ez a vallomást papírra vető szerző is, ezért mindegyre megjegyzi, hogy bizony itt egy diktátorról van szó, illetve az utószóban is szó esik másfél-kétmillió, a tisztogatások nyomán munkatáborokban eltűnt emberről, de valahogy nem erre helyeződik a hangsúly: és ilyen szempontból kissé csalódás a könyv, ugyanis mind a fülszöveg, mint a kötetet övező reklámkampány, mind a borító stb. kimondatlanul azt ígéri, hogy fontos – és máshonnan aligha megszerezhető – ismeretanyag birtokába jut, aki elolvassa, arról, miként működik az ázsiai ország diktatúrája.
De semmi újat nem tudunk meg, hiszen Szilágyi-Herman Erzsébet, aki közelről láthatott volna sok mindent, nem láthatott közelről túl sok mindent, ugyanis az ottani hatóságok, illetve a személyzet (tolmács, sofőr, szakács, testőr) nagyon vigyáztak rá, hogy ne lásson. (Kicsit úgy fogalmazok, mint a könyv – és ez nem véletlen. Kétszer mondom el ugyanazt, csak éppen más szavakkal.)
Persze így sem elfecsérelt idő az, amit a könyv olvasásával töltünk: a szigorúnak tűnő Szilágyi-Herman Erzsébet élete sokban különbözik az átlagos életutakból, így joggal tart igényt a figyelmünkre, és a szerző jóvoltából a politikai háttérről is kellemes ismeretterjesztő dolgokat tudhatunk meg jól fogyasztható formában. Egyszóval: egy (két) olvasást mindenképpen megér és megérdemel a kötet.
Szilágyi-Herman Erzsébet–Bod Péter: Barátom, Kim Ir Szen. Szépmíves Könyvek, Budapest, 2017.