2017. május 24., szerda, Eszter, Eliza napja
Kultúra
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/kultura/az-ornagy-kedvenc-olvasmanya-1602559/

Az őrnagy kedvenc olvasmánya

A Megszámláltatott fákat mutatják be az Újszínházban
Ranke őrnagy Kocsis István Megszámláltatott fák című drámájának főhőse. Talán nem sokan hallottunk róla, pedig a XX. századi magyar drámairodalom egyik legfurcsább karaktere. Viczián Ottó alakításában és Csiszár Imre rendezésében az Újszínház stúdiószínpadán mindenképpen az.

Abszurd alaphelyzettel indul Kocsis István Megszámláltatott fák című darabja: a németek a második világháború utolsó évében, egy megszállt magyar városban ahelyett, hogy fölényesen levernének egy bányásztüntetést, mindenféle hülyeségeket csinálnak – számolgatják a fákat, tornáznak, és kikérdezik a lakosokat, hogy hány kilót nyomnak.

Ranke őrnagy megbolondult, és valami bizarr anarchista performansz közepette szeretné kiprovokálni, hogy a vezérkar hadbíróság elé állítsa (nagy kupacban tornyosulnak asztalán felettesei levelei – felbontatlanul). Ranke őrnagy a darab nagy részé-ben azzal foglalkozik, hogy egy Kormorán nevű történész könyvének segítségével megértsen valamit, segítségül híva ehhez magát Kormoránt, akit megszállói hatalmával élve szobafogságba csukat.

Viczián Ottó és a Kormoránt játszó Lux Ádám a két pillér, pontosabban Lux figurája az az eltökélt, kétely nélküli, befelé játszó erkölcsi oszlop (a pisztolycsőbe bátran belenéz, csak akkor veszíti el a hidegvérét, ha a családja van veszélyben), ami biztosítja Viczián clownszerű, tébolyult táncát morál és erkölcs, bűn és kárhozat, hit és engedelmesség titkainak öngyilkos – de a többi szereplőre nézve sem veszélytelen – kergetése körül.

Rankét senki sem érti. „Miért számláltatom a fákat? Biztos kinevetne, ha ezt mondanám: szoktatom a katonáimat a békéhez.” Ezekkel a mondatokkal a másik pillér, aki nem engedi az őrületet kiesni a színpadról, Tügel százados (Almási Sándor) sem tud mit kezdeni. Tügel, az echte tüchtig német tiszt viszont nem volt a fronton, mint az echte megzavarodott Ranke, akit így hiába terelget, hogy viselkedjen rendes megszállóként, és ne filozofáljon az irodájában mindenféle történelmi szükségszerűségekről.

Forrás: Havran Zoltán

Kocsis István drámája ízig-vérig katonatörténet ravasz, intellektuális és erkölcsi vargabetűkkel

Kurkó József Kristóf Döhring hadnagya, Kanda Pál Böss őrmestere és Báhner Péter Őrmestere pedig néhány apró, de határozott jellemvillanással gondoskodik arról, hogy a cselekménynek a Kurt Vonnegut-i, örkényi abszurd és a moralizáló társalgási kamaradráma zsánere mellett maradjon némi kaszárnyasztori-jellege is. Ez ugyanis ízig-vérig katonatörténet, akár a Svejk vagy Remarque egész életműve, vagyis minden moralizálásnak olyan élmények a gyúlpontjai, amelyek csak parancsra fegyvert fogva élhetők át.

Leginkább ez az, ami megakadályozza, hogy unalomba fulladjon a túlzottan bőbeszédű előadás. Bár Viczián Ottónak minden adottsága megvan ahhoz, hogy akár monodrámaként is eljátssza a darabot, de ha már többszereplős kamaradrámát rendezett Csiszár, tehetett volna bele több olyan jelenetet is, mint amikor Nagy Zoltán Páva képviselőjétől Ranke őrnagy először a német megszállás dicséretét, majd a Hitler-portré megtaposását követeli, az örök megalkuvó pedig egyre burleszkszerűbb zavarban kapkod az egymásnak ellentmondó parancsoknak engedelmeskedve.

Helyzetkomikumra csak egy ízben – azaz fájón keveset – használt, pedig markánsan jelen lévő díszlet-kellék Ranke működő kisvasútja. Csiszár sok pici, refrénszerűen visszatérő képet komponált, amikor az őrnagy a többiek döbbent tekintete mellett a vasúttal játszik. A hatás jó, de még jobb, még groteszkebb lehetne, ha szervesülve a dráma társalgási részével, szimbolikus piktúrából helyzetté válhatna.

Mindezek mellett iszonyú ravasz darab ez, olyan intellektuális és erkölcsi vargabetűkkel, mintha minden közreműködő Kierkegaard-on élt volna egy évig. Az utolsó öt percben pedig gyakorlatilag átvált misztériumjátékba. Több van benne, mint a szüzsé alapján gondolnánk.

Ilyen döbbenetes mondatok visszhangozhatnak bennünk utána: „Én hiszek az ön lelkiismeret-furdalásában. Többet nem mondhatok.”

Hirdetés

Kiemelt

Ismét az adóhivatalon van a sor

A lakosság jelentős része idén mentesült a leglényegesebb és legbonyolultabb adminisztrációs kötelezettségétől, az adóügyi iratok kitöltésétől.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!