2017. november 21., kedd, Olivér napja
Kultúra
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/kultura/az-emlekezes-spiritualitasa-2440999/

Az emlékezés spiritualitása

A Műcsarnok új tárlata Andrej Tarkovszkij Tükör című művéhez kötődik

„Egy napon, amikor a családi emlékeket rendezgettem, mélyen megérintett egy papírdoboz látványa, tele ódon, megsárgult borítékkal, bennük gondosan összekötött régi üveglemezek. Ismertem ugyan a történetüket, de ezeket a negatívokat rendezgetve (…) újra eltöltött az érzés, hogy elmerülök az időben, apám gyermekkorában, a fekete-fehér, sötét képeken megjelenő harmincas évekbeli Oroszországban” – írja Andrej A. Tarkovszkij, a Műcsarnokban december 10-ig látogatható, Emlékek tükre című kiállítás kurátora.

De ehelyett írhattam volna azt is, hogy Andrej A. Tarkovszkij Andrej Tarkovszkij, a múlt század egyik legjelentősebb filmrendezőjének fia. Az az egykori fiúgyermek, aki a Tükör című film forgatásán mindössze háromesztendős volt. „A pajtatűzjelenetre úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna…” Felnőtt fejjel talált egy régi fényképekkel teli papírdobozt, és úgy döntött, hogy kiállítást rendez belőle.

Fotó: Bach Máté

Ez a terem egyszerre idézi meg a gyermekkor képeit és az azok rekonstrukcióján alapuló filmet

Rekonstrukció – használja a szót visszatérően, amikor a megnyitó előtt pár percet beszélgetünk, és azt kérdezem, hogy inkább koncepció vagy inkább inspiráció volt-e az, aminek köszönhetően létrejött a kiállítás. „A Tükör című film a gyermekkor emlékeinek rekonstrukciója, ez a kiállítás pedig a film emlékeinek rekonstrukciója” – mondja.

Ha belépünk a tágas kiállítási térbe – mindössze egy terem a Műcsarnokban –, több impulzus sodródik felénk. A Tarkovszkij család három generációjának múlthoz és emlékekhez fűződő spirituális, poétikus vagy materiális kapcsolatait látjuk – ha akarjuk a metaforát – egymásban tükröződni.

Az első generáció a nagypapáé, a költő Arszenyij Tarkovszkijé. Őt és feleségét kísérte el Zavrazsjébe és Malojaroszlavecbe Lev Gornung költő és fotográfus, az ő szovjet gyártmányú Fotokor gépével rögzített képek az emlékezet elsődleges forrásai. A Tükör című film is ezek rekonstrukciójaként született, és e köré rendeződik a kiállítás koncepciója is. A gyermekkori családi képek együtt jelennek meg Vlagyimir Murasko standfotósnak a forgatás során készített, válogatott képeivel.

A falra írt és fülhallgatóval hallgatható versszövegek, egy filmbejátszás kiállítótérben elhelyezett kisebb, intimebb, zártabb tere mellett valahol itt van a kiállítás fő tétje is. Minden kurátori és berendezői gesztus az emlékek és az emlékezet köré épül, a kérdés csak az, hogy mi, nézők át tudunk-e lendülni az emlékek materialitásából az emlékezés spiritualitásába.

A hangulatokkal nincsen gond, egy orosz nyelvű verset hallgatva percekig el lehet nézegetni egy nagy filmrendező gyerekkori képeit, azt keresgélve: felfedezhető-e már a jele annak, hogy később ki lesz belőle: a szemében, az arcán, a tartásában, ahogy az apjára néz, ahogy az anyja kezét fogja…

Az inkább meghitt mint artisztikus nyaralási fényképek között aztán egyszer csak feltűnik egy kisfiú portréja, és a felismerés, hogy ez az: ezt a tekintetet kerestük, itt már megvan a „leendő” Tarkovszkijban az, ami majd „Tarkovszkij”-á teszi. Aztán leolvasom a kép melletti táblát: a képen az ötéves Filipp Jankovszkij látható, az Apát játszó Oleg Jankovszkij színész fia, aki a filmben is a fiút játszotta.

Ha nem filmtörténeti archív dokumentumokra vagyunk kíváncsiak – bár ennek is megvan a maga bája és önértékű érdekessége –, hanem ennél többre, akkor sajnos itt válaszolja meg „rosszul” a tétjét a kiállítás.

A színkódokkal egyértelműen jelölt fényképek – fehér táblát kapnak a gyermekkor képei, zöldet a filmes standfotók – élesen elválnak egymástól, a szem rögtön azonosítja, mi múlt és mi rekonstrukció, mi emlék és mi rá való emlékezés. Így pedig nem olvad össze a két réteg, csak jól dokumentált emlékmatéria-gyűjtemény marad, ami a filológiát és a pontos információkat háttérbe rejtve spirituális utazás lehetett volna az emlékezés megfoghatatlanságába.

Hirdetés

Kiemelt

Tovább szépül a Budakeszi Vadaspark

A tervek szerint bővítik a Budakeszi Vadaspark területét, ahol a látogatók megnyerése érdekében folyamatosan fejlesztenek.

Poszt-trauma

Ujhelyi nagyon meglepődhetett a kérdésére kapott válaszon

A legilletékesebbekhez fordult.

Ötven ostoba

A Ferencvárosi Torna Club most ­en­nyinél tart. Sok? Kevés?

A hitelesség és a HVG

Aki keveset gondolkodik...

Bokros agymenése

A MoMa ura már további három Orbán-ciklust is elképzelhetőnek tart!

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!